Igehely: Jón 1:1-16; Kulcsige: Jón 1:2 „Indulj, menj Ninivébe, a nagy városba, és prédikálj ellene, mert feljutott hozzám gonoszságának híre!”
Isten Igéjéből parancsokat kapunk: „Szeressétek ellenségeiteket”, „Alázzátok meg magatokat”, „Béküljetek meg az úton” stb. A tettünk is igehirdetés!
Ninive meg Társis ellenkező irányban vannak. Mint ahogy engedelmességünk meg az engedetlenségünk is. Az Isten parancsával viszont kezdenünk kell valamit! A hajófenéken alvás nem segít. Ha Isten mondta, meg kell tenni. Különben bajba sodorjuk azokat is, akikkel egy hajóban utazunk. Az engedetlenségnek mindig megfizetjük az árát. Az Úr elől nem lehet elmenekülni sem a Jónásoknak, sem a niniveieknek.
Mi, keresztyének, nem érezzük magunkat otthon Ninivében. Viszont vannak ott bűntől megcsömörlő és azt megutáló emberek is. Az istenképűség nem halt ki belőlük. Ott van, csak elő kell hívni. Él az Isten, akinek van hatalma azt előhívni. A keresztyének krisztuskövetése – ha egész életüket meghatározza – vonzó. Mert az ember harmóniára lett teremtve. Akármilyen mélyen eltemetve, de az igazság, a jóság, a békesség utáni vágy ott van, kitörölhetetlenül.
Az értelmes emberi élethez csendes és szerető erők kellenek. Csak bele kell kóstolni ezek áldásaiba, és a „szép új világ” kártyavárként omlik össze. Ha teljes szívvel fordulunk Isten felé, ez lehetővé teszi az Isten gazdag világából való részesedésünket. Isten meg akarja osztani azt, ami az övé. A tőle való elfordulásunk viszont ezt zúzza szét. Hitünk az Isten szeretetére adott válaszunk. Mert Isten szeretete betölti az egész világot. Még a haragja is ebből a szeretetből fakad, mert útját állja a gonosznak. De irgalma, türelme, amely „lenni hagyja” még ellenségeit is, állandó.
Pál apostol is a Jónáshoz hasonló megbízással ment a pogányok közé. Azt írta: „örömmel esek áldozatul” (Fil 2:17). Halálát Isten előtti papi szolgálatnak tekintette a pogányokért. Elhívásakor tudta, hogy az Istentől elidegenedett világba megy. Mert az „istenek” tisztelete romlott erkölcsöt eredményez. Az erkölcs alapja viszont Isten törvénye. Ez nem közmegegyezés eredménye, ez Istentől ered. Mindenkire kötelező, Jónásra is, Ninivére is. Azt bízta Jónásra Isten, hogy hozzá hívja vissza a niniveieket. Ami végül – Jónás akarata ellenére – de a niniveiek bűnbánata következtében meg is történt.
Hegyi András
Imaáhítat: Imádkozzunk a hitüket idegen környezetben megvallókért! – Ef 6:18-20
Bibliaóra: Teljesítsd Isten tervét! – Jón 1:1-2:1 (Ézs 6:8)
A megosztott korinthusi gyülekezet
Igehely: 1Kor 1:10-17; Kulcsige: 1Kor 1:10 „A mi Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek titeket, testvéreim, hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok, és ne legyenek közöttetek szakadások, hanem gondolkodásotokban és meggyőződésetekben jussatok egyetértésre!”
„Azt akarom Atyám, hogy akiket nékem adtál, egyek legyenek, mint mi, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem” (Jn 17:21). Egységünk a missziós hatékonyságunk feltétele. Azonban szakadások keletkeznek különböző új tanítások következtében, amelyek beszivárognak gyülekezeteinkbe. Sokszor az újdonságok frissességével ható kegyesség távol-keleti eredetű. William Carey és társai ebben a pogány világban voltak a keresztyén hit eredményes hirdetői. Ma ez a „missziós” irány megfordult. A keleti életérzés és filozófia hódít Nyugaton. Sokan jobbnak vélik azt, ami messziről jön, bár nem tudják, miről van szó. Néhány benyomás alapján kötelezik el magukat. A megkövült, megüresedett egyház nem képes ezeket az áramlatokat élő hittel feltartóztatni. A tiltás pedig mit sem ér. Ha egy fiatal nem találja meg gyülekezetében az igazság erejét, a közösség oltalmát és fegyelmét, könnyen válik számára vonzóvá minden más, amit gyógyírnak hisz.
A keresztyének egységének alapja az Úr Krisztus. A világ is egységet akar. Mi Krisztusban már készen kaptuk. Ha azt törekszünk megvalósítani magunkban, ami őbenne volt, akkor létrejön az egység szeretetben és szabadságban, minden erőltetés nélkül. De „más evangélium” más etikával jár, és más eredményre vezet. Viszont akik szakadásokat okoznak, azok szembemennek az Úr Jézus Krisztus szándékával. Ez pedig Isten ítélete alá esik.
Isten kegyelmesen megőrzött – baptista hívőket – több mint másfél századon át a botrányos szakadásoktól. Sőt a kommunizmus megszűnése után új gyülekezetek jöhettek létre. Sajnos, sok új gyülekezet szakadás révén keletkezett az új zenei és kegyességi irányzatok miatt. Az összes közösség gyengült. Krisztus testének szeretetteljes összetartására van szükségünk. Az Úr előtti csendre, bölcsességre, jóságra és irgalomra, amire nagy szüksége van a hívőnek is, a világnak is. Az egyetlen, krisztusi igazságot kell továbbadnunk. Ezt Jézus által tehetjük hitelképesen és eredményesen. De felelős gondolkodásunk, a lelkiismeretünk, elhordozó szeretetünk is kell. Isten Igéje azonban mindig megmozgatja az egész embert, hiszen erre rendeltetett. Közösséget hoz létre, ami Krisztus teste, jelenvalósága ebben a világban.
Hegyi András
Új hozzászólás