Igehely: Mt 6:16-17; Kulcsige: 6:16 „Amikor pedig böjtöltök, ne nézzetek komoran, mint a képmutatók, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek böjtölésüket. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat.”
A böjtölésről, mint kegyes cselekedetről sokfelé tanít a Biblia. Jézus maga is gyakorolta a böjtölést, és soha nem vonta kétségbe annak fontosságát és értékét. Mégis miért van az, hogy annyira hanyagoljuk annak gyakorlását?
Igehely: Mt 6:5-15; Kulcsige: 6:7 „Amikor pedig imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg.”
Az imádság a legmeghittebb dolog a világon. Az imádság Isten és az imádkozó találkozása, beszélgetése. Az imádságban nem a szavak fontosak, hisz nem kell hosszú névsort vagy kérvényt benyújtani Istennek. (8v.) Az Úr imája példa imádság, amelyben van megszólítás, kérés és záradék.
Igehely: Mt 6:1-4; Kulcsige: 6:4 „Hogy adakozásod titokban történjék; a te Atyád pedig, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked.”
Az adakozásban nem a kéz cselekvésén van a hangsúly, hanem azon, hogy közben, mit gondol a szív. Három lehetőség van. Az első, amikor az emberek elismerésére vágyunk, farizeusi módon. (Jn 5:44) A másik, amikor megőrizzük ugyan névtelenségünk, de titokban gratulálunk magunknak.
Igehely: Mt 5:38-48; Kulcsige: 5:44 „Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket.”
Az Úr Jézus nem az üldözötteket mondja boldognak, hanem azokat, akiket az Igazságért, a Krisztusban való hitért, az evangéliumért, a biblikus életvitelért üldöznek. Hogyan lehet örülni, amikor megvetésben van részünk, és bántalmazás ér?
Igehely: Mt 5:33-37; Kulcsige: 5:37 „Ellenben a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van.”
Az Úr Jézus idejében az eskü elveszítette komoly, szent jellegét, mert az élet minden területén használták. Esküvéssel igazolták magukat az emberek. Szavaink hitelvesztését azonban nem hozza helyre az esküdözés. Igazmondásunkat cselekedeteink igazolhatják. Beszédünknek ereje van.
Igehely: Mt 5:33-37; Kulcsige: 5:32 „Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét, paráznaság esetét kivéve, az házasságtörővé teszi őt, és aki elbocsátott asszonyt vesz feleségül, az házasságtörést követ el.”
A Törvény tíz igéje az erkölcsi élet alapja. Örök érvényű és egy egészet képez. Nem csak Isten akaratát fejezi ki, hanem lényét is tükrözi. Aki elvesz valamit belőle, akár a legkisebbet is, az egész megrontásában bűnös és önmaga ítéletét pecsételi meg. A bűn a törvény megszegése. (1Jn 3:4)
Igehely: Róm 7:14–25; Kulcsige: Róm 7:25 „Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által! Tehát én magam értelmemmel ugyan Isten törvényének szolgálok, testemmel azonban a bűn törvényének.”
A lelki életünkben tudjuk és elismerjük, mint Pál is, hogy a törvény jó. Belenézünk, és látjuk, hogy milyen jónak kellene nekünk is lennünk. De meglátjuk, hogy milyen rosszak vagyunk. Mármint, hogy bennünk lakik a bűn, ami teszi a rosszat, amit én magam nem is akarok tenni, hiszen gyűlölöm, de mégis teszem, bár nem akarom. A bűn törvénye ez. Nem csupán Pál „találtaték” (10.v.) úgy, hanem ő maga „megtalálta” azt a törvényt, hogy csak a rosszra van lehetősége (21.v.) – a bűn megvan benne – (Károli), szó szerint: mellé fekszik, kéznél van.