2018. július 25., szerda

DÉLELŐTT | 
Gyülekezeti kórkép: Kisebbségben a hitvallók

Igehely: Jel 2:18-29; Kulcsige: Jel 2:19 „Tudok cselekedeteidről, szeretetedről és hitedről, szolgálatodról és állhatatosságodról és arról, hogy az utóbbi cselekedeteid többet érnek az elsőknél.”

A város ahonnan az első európai keresztyén származott (ApCsel 16:14), a legkisebb volt a hét közül, amelynek gyülekezeteihez üzenetet küldött Jézus. „A vesék és szívek vizsgálója” megdicsérte az itt élő hívőket, habár hamar fény derült a közösség világiasságára. Nem kevesen lehettek azok a gyülekezetben, akik elvetették a Jeruzsálemben hozott apostoli zsinat intelmeit (ApCsel 15:29), és elfogadták a hamis próféták erkölcstelenségre, paráznaságra, bálványimádásra tüzelő tanításait. Az Isten Fia megtéretlenségük súlyos és elkerülhetetlen ítéletével szembesítette őket (21-23).

A gyülekezetnek olyan világhoz van küldetése, amely a gonosz hatalmában van (1Jn 5:19). Ha a világnak sikerül betörnie Krisztus népe közzé, a misszió kudarcba fullad (Mt 6:23). Jézus azért könyörgött, hogy Atyja őrizze meg a gonosztól követőit, akik nem e világból valók, de a világban élnek (Jn 17:15). Milyen területeken fenyegeti a világ szellemisége gyülekezetedet? Hogyan segítheted elő a gyülekezet tisztaságát és szentségét?

Szabó László

DÉLUTÁN | 

Miért nem tisztelnek?

Igehely: Mal 1:6-9

Izráel népe istentiszteletének szerves része volt az áldozat. Ezeknek rendjét a mózesi törvény szabályozta. Áldozhattak Izráel fiai állatokat, de földjük termésének felajánlásával is szolgálhatták Istenüket. Alapvető követelmény volt, hogy a szarvasmarha, juh, kecske, gerlice vagy galambfióka hibátlanul egészséges legyen. Nem volt mit keresnie az áldozati oltáron a fogyatékos, vak, törtcsontú, sérült, fekélyes, rühes vagy beteg állatnak (3Móz 22:17-30). A föld termésének, a frissen szedet gyümölcsöknek, mustnak, olajnak is a legjavát fogadta az Úr kedvesen népétől (Neh 10:38). Az aratás első kévéje és az új gabonából sütött kenyér az Istent illette meg (3Móz 23:10.17). Az áldozati szertartások előírásai, átmeneti időre adattak Izráel népének azzal a céllal, hogy Jézus Krisztusra, a tökéletes áldozatra mutassanak (1Pét 1:29). Ahogy a nép papjai Malakiás próféta idejében vétkeztek azzal, hogy Istent nem tisztelték, a szolgálatukat nem becsülték, korruptak és képmutatóak voltak az áldozati szolgálatok tekintetében; ugyanúgy mi is megszomorítjuk az Urat, amikor nem a legjobbat adjuk neki életünkből, időnkből, pénzünkből, tehetségünkből és erőnkből.

Szabó László

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.