Igehely: Jób 1:1-5; Kulcsige: Jób 1:5 „Amikor azonban a lakoma napjai sorra lejártak, értük küldött Jób, és megszentelte őket úgy, hogy korán reggel fölkelt, és annyi égőáldozatot mutatott be, ahányan voltak. Mert azt gondolta Jób: Hátha vétkeztek a fiaim, és káromolták Istent szívükben. Így szokott tenni Jób minden alkalommal.”
Ezen a héten, az Úr segítségével az imádkozó apákról fogunk elmélkedni. Kezdésként a Jób élete nyújt segítséget ebben. Már a könyv elején kiderül, hogy kicsoda ez az ember. Az áldozásából megtudjuk, hogy érdekelte saját családja. Nem volt mindegy, hogy mit és hogyan tesznek a gyermekei. Bár nem tiltja meg nekik az ünneplést, mégis aggódik gyermekei magatartását illetően. Arra gondol, lehet vétkeztek és káromolták az Istent.
Ezekből a versekből tanulhatunk az anyagiakról, a kapcsolatokról és a közbenjárásról. Vannak családok, akiket Isten tekintélyesebb anyagi javakkal áldott meg, és ez nem rossz dolog. Ha Jóbot nézzük, elképedhetünk, milyen nagy vagyona volt. Mégis Jóbnál látjuk azt, hogy a hangsúly nem ezen van. Nem bízta el magát, nem ezek voltak élete céljai. Nem bálványozta őket. Kedves hívő édesapa, ne feledd, nem az a legfontosabb dolog, hogy milyen anyagi háttérrel rendelkezel. Használd azokat bölcsen családod, ezen belül gyermekeid nevelésében, irányításában!
Az anyagi háttér nem garantálja a megfelelő kapcsolatot a gyermekekkel. Úgy gondolom, a kapcsolatért meg kell dolgozni. Azzal, hogy pénzt adunk nekik, még nem adtunk oda mindent, még nem nyertük meg őket sem magunk, sem az Úr számára. Fektessünk időt és energiát abba, hogy építsük a kapcsolatot gyermekeinkkel. Az időt nem szerezhetjük vissza későbben. Ebbe a kapcsolatba vonjuk be Istent is. Ne kezeljük ezt tabuként. Ne csak vasárnap essen szó a szent dolgokról. Mindennap legyen helye a Bibliának életünkben. Mondjuk el nekik az evangélium üzenetét és szerettessük meg velük Isten igéjét és a gyülekezetet is. Ennek most van az ideje.
Végül, de nem utolsó sorban könyörögjünk gyermekeinkért. Bármilyen jó módszereink is vannak a megfelelő kapcsolat kiépítésére, mégis az Úr kegyelme az, amire nagy szükségünk van. Bizonyára nem fogunk áldozatot bemutatni, mert ennek a kora lejárt, mégis imádkoznunk kell gyermekeinkért. Mint hívő szülők az a vágyunk, hogy ők az Úrral járjanak, az övéi legyenek. És ha már Őhozzá tartoznak, Hozzá méltón éljenek.
Virág Tibor
Imaáhítat: Adjunk hálát azért, mert bizalommal fordulhatunk Mennyei Atyánkhoz, akinek tudomása van szükségeinkről! – Mt 6:7-8
Bibliaóra: Bölcsesség és értelem – Jób 28:1-28 (Jób 28:28)
Krisztusban kapott szabadság
Igehely: Gal 5:1-15; Kulcsige: Gal 5:1 „Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni.”
Az ellenség terve életünkben az, hogy kimozdítsa Krisztust a központi helyéről. Lekicsinyíti a munkáját, hiányosnak és gyengének mutatva be azt, mintha rászorulna a mi kiegészítésünkre.
Pedig Krisztus a mi üdvösségünk alfája és ómegája. Övé minden dicséret, dicsőség és hálaadás! Igéje és Szentlelke által elkezdi bennünk a szabadítás munkáját, megvalósítja bennünk a Szabadító életét, és megtart az Ő szabadításában, hogy szívünk osztatlanul csak az Övé legyen. A galáciaiak nem voltak rosszindulatúak vagy tévtanítók, csak gyenge, befolyásolható hívők, akiket hiszékenységük miatt könnyű volt félrevezetni. De „az oktalanság bűn, és a tévelygés esztelenség” (Préd 7:25). Vizsgáljátok meg a lelkeket! Nincs más evangélium!
A „kis parancsolatokkal” való bíbelődés nem visz közelebb a „nagy parancsolat” megtartásához. A szeretet által munkálkodó hit a Lélek ajándéka és naponkénti gyümölcse. Ó, mennyit bolyongtunk mi is, és még most sem vagyunk beoltva a tévelygések ellen! Csak Isten hatalma tud megtartani bennünket hűségesen a krisztusi szabadságban, amely csak Őt dicsőíti. A kereszt botránya az emberi büszkeség halála, a dicsekvés ellehetetlenülése. A törvényeskedés önmagunk bálványozása. Semmi nem teszi az embert annyira népszerűtlenné, mint az evangéliumhoz való hűséges ragaszkodás, hiszen akkor a világ, a törvényeskedők és a szabados álhívők egyaránt üldözőkké válnak. A keresztyén, a szabad asszony gyermeke, az örökös (Gal 4:31). A törvény Krisztusra vezérlő mester. A hívő mindent Érte, Általa és Őrá nézve akar tenni, szent félelemmel, alázattal, de szabadon örvendezve és gyönyörködve Őbenne. A szabadságunk kimondhatatlanul értékes, nem mi miattunk, hanem azért, Aki megszerezte nekünk, és az árért, amit fizetett érte a Golgotán. Ha igazán becsüljük Őt, akkor ezt a szabadságot sem adjuk a világ minden kincséért sem.
Mi segíthet jobban meggyökerezni evangéliumi szabadságunkban? Miért olyan nehéz szabadon élnünk? Mit kínál az ellenség szabadságunkért cserébe?
Dohi Zoltán
