Mindennapi áhítatok

2020. március 18., szerda

Igehely: Mt 16:1-12; Kulcsige: 16:12 „Ekkor megértették: nem azt mondta, hogy a kenyér kovászától óvakodjanak, hanem a farizeusok és szadduceusok tanításától.”

Ha figyelmesen olvastuk ezt a történetet, észrevehettük, hogy a tanítványok a földi gondolkodás rabjai voltak: „Ők pedig így gondolkodtak magukban: Nem is hoztunk kenyeret!” (7.v.). Ez a földi gondolkodás elvette a figyelmüket Jézus igazi üzenetéről.

2020. március 17., kedd

Igehely: Mt 15:29-39; Kulcsige: 15:31 „A sokaság pedig csodálkozott, amikor látta, hogy a némák beszélnek, a nyomorékok egészségesek lesznek, a bénák járnak, a vakok pedig látnak, és dicsőítette Izráel Istenét.”

Valószínű, sokan találkoztunk már a csodahajhász kifejezéssel. Általában olyan emberekre szoktuk ezt használni, akik nagyon népszerűsítik és támogatják az összejöveteleken történő csodáknak a megnyilvánulását.

2020. március 16., hétfő

Igehely: Mt 15:21-28; Kulcsige: 15:27 „Az asszony azonban így felelt: Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek gazdájuk asztaláról lehullanak.”

Egy akrobatának a szakadék fölött kifeszített kötélen kell átvinnie egy talicskát. A közönség feszülten nézi, hogyan indul el a talicskával, és sikeresen átviszi a túloldalra. A visszaúton megtölti egy kis homokkal, hogy érdekesebb legyen a mutatvány.

2020. március 15., vasárnap

Igehely: Mt 15:1-20; Kulcsige: Mt 15:11 „Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a száján, hanem ami kijön a szájából, az teszi tisztátalanná az embert.”

Sokat gondolkodtam, hogy a tisztelet kinyilvánítása szüleink irányában vajon annyiban áll, hogy egyszerűen csak engedelmeskedünk nekik, vagy szépen beszélünk velük, esetleg Szia helyett Csókolom-mal köszöntjük őket? A felolvasott igéből kiderül, hogy nemcsak ennyiről van szó.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Róm 9:6–13; Kulcsige: Gal 4:28 „Ti pedig, testvéreim, Izsák módjára az ígéret gyermekei vagytok.”

Meggyőződésem, hogy Izsák egész életében nagy megtiszteltetésnek és kiváltságnak tartotta, hogy Isten Ábrahám utódai közül őt választotta arra, hogy az ígéretek örököse legyen. Tudatában volt, hogy semmivel nem szolgált rá a kiválasztására, ahogy Jákób sem Ézsau ellenében, hiszen mielőtt jót vagy rosszat cselekedtek volna, Isten szuverén döntése alapján kiválasztotta őket. A legbölcsebb dolog, amit az Isten kiválasztásában részesült ember tehet, az, hogy igyekszik ehhez méltó életet élni.