Igehely: Jer 42:1-22; Kulcsige: Jer 42:7 „Tíz nap múlva szólt az Úr igéje Jeremiáshoz.”
Nekünk, embereknek, sok kérdésünk van, de mindenre és mindig Istennél van a válasz. Miért kérdezünk? Igénk szerint félelemből (41:16-17). A vezetők emberektől féltek, féltették magukat. Volt is miért, mert nem kérdezték meg Istent!
Igehely: Jer 39:1-18; Kulcsige: Jer 39:16b „Szemed láttára következik be minden a maga idejében.”
Isten igazságos ítélete szentségéből és tökéletességéből ered. Ő nem tehet mást, amikor látja a bűnöket, a szív keménységét, amikor az emberek nem akarnak megtérni, nem hallgatnak az Úr szavára.
Igehely: Jer 40:1-16; Kulcsige: Jer 40:4c „Ha pedig nem látod jónak, hogy velem jöjj Babilóniába, akkor maradj!”
Isten adta nekünk a választás lehetőségét, jogát. Ez egy nagyszerű eszköz, amivel meg kell tanulnunk bánni. Sokan, sajnos, rosszul éltek ezzel a lehetőséggel, így eltávolodtak Istentől és elvesztek.
Igehely: Jer 34:1-22; Kulcsige: Jer 34:17a „Azért ezt mondja az Úr: Ti nem engedelmeskedtetek nekem igazán, amikor felszabadulást hirdettetek, ki-ki az embertársának és a felebarátjának.”
Az ember sorsa teljesen reménytelen emberi szemszögből nézve. Csak süllyedünk a romlottságba. Néha vannak olyan események, amik talán egy kicsit felébresztenek, mint pl. betegség, haláleset vagy valami természeti katasztrófa.
Igehely: Jer 33:1-26; Kulcsige: Jer 33:7 „Jóra fordítom Júda és Izráel sorsát, újjáépítem őket, hogy olyanok legyenek, mint régen.”
Az életben sok minden el tud romolni, és használhatatlanná lesz. Kedvenc tárgyak, baráti kapcsolatok, de még a házasság is. Hallani lehet, amint az emberek mondják: ezzel már nincs, mit kezdeni.
Igehely: Jer 32:26-44; Kulcsige: Jer 32:41 „Örömmel, teljes szívemből és teljes lelkemből teszek jót velük, és véglegesen elültetem őket ebbe a földbe.”
Isten megengedi azokat az érthetetlen helyzeteket, hogy kérdéseinkkel hozzá forduljunk, s így megismerteti magát velünk. A jól működő kapcsolatok érdekében szükséges az egymás megismerése. Isten népének tudnia kell, hogy Ő az az Isten, aki nem huny szemet a bűn felett, hanem megítéli azt.
Igehely: Lk 2:1–7; Kulcsige: Lk 2:7 „És megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.”
Karácsonykor eszünkbe jutnak szeretteink, ismerőseink. Isten is gondolt reánk, és elküldte Fiát a mi világunkba: „hála legyen az Istennek kimondhatatlan ajándékáért” (1Kor 9:15). Isten jóságáról, szeretetéről tanúskodik: „Leszállott a mennyei fényből, elhagyta a dicső hazát, hogy széttörhesse rabbilincsünk, hogy hintsen az éjbe sugárt” (ÚHH 499).