Igehely: Ef 1:3-14; Kulcsige: Ef 1:11 „Őbenne lettünk örököseivé is, mivel eleve elrendeltettünk erre annak kijelentett végzése szerint, aki mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik.”
Ezen a héten Isten szeretetének néhány olyan megnyilvánulását tanulmányozzuk, amelynek élvezői, használói vagyunk. Napról napra egy-egy tényt olvashatunk, és az esti áhítatokat is erre a gondolatra fűzzük fel.
Igehely: ApCsel 5:38-42; Kulcsige: ApCsel 5:41 „Ők pedig örömmel távoztak a nagytanács színe elől, mert méltónak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek az ő nevéért.”
Mi az, amit kész vagyok vállalni Jézus nevéért? Érdemes végig gondolni, meddig tart és meddig kész elmenni a hitünk. Ha Jézusért veszélybe kerülne az életem, tudnám-e vállalni? Ha Jézusért megfosztanának szabadságomtól, tudnám-e vállalni?
Igehely: Jn 13:16-18; Kulcsige: Jn 13:17 „Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha meg is teszitek.”
Napjaink egyik legnagyobb csapdája az élettel való kérkedés kísértése. Mit nem adna az ember azért, hogy híressé váljon, gazdagságot szerezhessen, a dobogó legfelső szintjéről integethessen azoknak, akik alul maradtak.
Igehely: Jn 17:11-14; Kulcsige: Jn 17:13 „Most pedig hozzád megyek, és ezeket elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük.”
Jézus tanítványai egységéért és megtartásáért könyörögött az Atyához. Nem titkolta el előlük azt, hogy a világ gyűlölni fogja őket, hiszen őt is gyűlölte, még saját népe is életére tör és keresztre feszíti (Mt 10:22; Mt 24:9).
Igehely: Jn 16:23b-28; Kulcsige: Jn 16:24 „Eddig nem kértetek semmit az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen.”
Jézus nevében felhatalmazást kaptunk arra, hogy kéréseinket feltárjuk az Atya előtt, és ígéretet nyertünk arra nézve is, hogy amit csak kérünk az Atyától, azt ő meg is adja nekünk. De ha azt gondoljuk, hogy ezzel jogot formálhatunk Jézus nevének önkényes használatára, akkor nagyon tévedünk.
Igehely: Jn 15:9-11; Kulcsige: Jn 15:11 „Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljes legyen.”
Isten parancsainak korlátján kívül nincs öröm, hanem csak romlás, pusztulás, széthullás és halál.
Igehely: ApCsel 26:18–23; Kulcsige: ApCsel 26:18 „Azért küldelek el, hogy nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek, hogy az énbennem való hit által megkapják bűneik bocsánatát, és örökséget nyerjenek azok között, akik megszenteltettek.”
Pál apostolt Isten elsősorban a pogányok felé való szolgálatra hívta el. Egyik kedves énekünk így szól: „Elhívtalak azért, hogy nékem szolgálj, elhívtalak azért, hogy nékem élj!” Testvérem, hová szól a te elhívásod? Emlékezz vissza, téged hol és mikor szólított meg Isten! Az apostol életében ez a pont a damaszkuszi úton jött el. Pál a déli napfénynél is világosabban hallotta az őt megszólító hangot, és engedelmesen folytatta tovább az útját, betöltve küldetését. Sokakat kivezetett a sötétségből a világosságra, hirdette az evangéliumot.