Igehely: Lk 10:38-42; Kulcsige: Lk 10:42 „Pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle.”
A vendégfogadás – másik oldalon a vendégül fogadottság – egy darabka élet. Javakkal megáldottak vagyunk, amit jól esik megosztani; fáradt vándorok is, akiknek felüdülés, ha egy védett helyre betérhetnek. Ilyen helyzetekből aztán sokféle emléket őrzünk. Például, ha sikerült kitennünk magunkért, vagy ha éppen szégyenkeztünk a készületlenségünk miatt. Ha meg vendégek voltunk, hogy mennyire megtiszteltek bennünket; vagy ellenkezőleg: ha egy csendes beszélgetés, amire igazából vágytunk, elmaradt.
A két nőtestvér történetét újraolvasva most az lep meg, hogy a buzgó szolgálat milyen könnyen átfordul keserű vádaskodásba. A Mestert, aki nagyon fáradt lehetett, Márta hívta be a hajlékukba. A teendők közepette aztán ráterhelődött, hogy egyedül végzi, nincs segítsége. Személyesen nővérével közölni ezt képtelen, ehelyett ráripakodik Jézusra.
Márta és Mária mi vagyunk. Akik egyszer sok mindenért aggódunk és törjük magunkat, másszor meg csak leülünk az Úr lábához, és hallgatjuk beszédét. Az „Őérette” és a „Vele” helyzetek ezek.
Kegyelem, ha felismerjük az alkalom sajátos követelményét. Kevésre van szükség – mondotta az Úr Jézus – valójában csak egyre.
Szilágyi László
Példás ifjúság
Igehely: 1Tim 4:12-16; Kulcsige: 1Tim 4:12 „Senki meg ne vessen ifjú korod miatt, hanem légy példája a hívőknek beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tiszta életben.”
Az apostol Lisztrában találkozott Timóteussal. A hívő zsidó anyának és görög apának a fiáról dicsérőleg szóltak a lisztrai és ikóniumi testvérek. Pál munkatársnak fogadta, és hamarosan a legbizalmasabb barátja lett, aki a misszióból is döntő részt vállalt. „Mert nincs senkim, aki hozzá hasonló lelkületű lenne” – írja róla a filippibelieknek –, „és igazán szívén viselné dolgaitokat”.
A kijelölt gyönyörű igeszakaszból most frissen az a követelmény tűnik ki, hogy a vezető előhaladása legyen nyilvánvaló. Timóteus még fiatal volt, de hűséges, és ez a kulcs. Hogy szolgálatát ne rontsa le, jellemének és viselkedésének példamutatónak kell lennie. Fejlődjön, használja lelki ajándékait – tanácsolja Pál –, hiszen Istentől kapta azokat mások javára.
1996-ban nemzedékváltást éltünk meg az országos ifjúsági munkában. A májusi Választókongresszusra a szokottnál kevesebb küldött jött el. A vezetői tisztségekbe jelöltek többsége nem tudta vállalni a megbízatást. A szervezők, szükségből, a választási nap reggelén szólították meg az arad-belvárosi ifjúság vezetőjét. A Kongresszus elfogadta. Négy évig maradt János országos ifjúsági titkár. Kitűnően szolgált, nagyon szerettük.
Szilágyi László
Új hozzászólás