Igehely: Péld 3:1-4; Kulcsige: Péld 3:3 „A szeretet és hűség ne hagyjon el téged: kösd azokat a nyakadba, írd fel a szíved táblájára!”
Salamon felszólító módban beszél gyermekével. Két kulcsszót találunk itt: szeretet és hűség. Ahhoz, hogy ezt gyermekeimnek megtanítsam, fontos a saját példám. Hadd lássák meg, hogyan szeretem az Urat, az Ő igéjét, a gyülekezetet, őket és (nem utolsó sorban) az édesanyjukat, vagyis a feleségemet.
Igehely: Jób 1:1-5; Kulcsige: Jób 1:5 „Amikor azonban a lakoma napjai sorra lejártak, értük küldött Jób, és megszentelte őket úgy, hogy korán reggel fölkelt, és annyi égőáldozatot mutatott be, ahányan voltak. Mert azt gondolta Jób: Hátha vétkeztek a fiaim, és káromolták Istent szívükben. Így szokott tenni Jób minden alkalommal.”
Ezen a héten, az Úr segítségével az imádkozó apákról fogunk elmélkedni. Kezdésként a Jób élete nyújt segítséget ebben. Már a könyv elején kiderül, hogy kicsoda ez az ember. Az áldozásából megtudjuk, hogy érdekelte saját családja. Nem volt mindegy, hogy mit és hogyan tesznek a gyermekei.
Igehely: Jak 1:19-27; Kulcsige: Jak 1:22 „Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat.”
A mai napig nem értem, hogy miért nevezte Luther Márton ezt a levelet szalmalevélnek. Az igaz, hogy Luther kemény teológiával foglalkozott, Jakab levele meg inkább a gyakorlati teológiát tartalmazza. Ez is igen fontos.
Igehely: 1Kor 4:6-13; Kulcsige: 1Kor 4:7 „Mert ki tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna?”
Fényes jövő előtt állt Pál, amikor az Úr Jézus megtörte büszkeségét a damaszkuszi úton. Erre az útra úgy ment, mint gyilkos, és úgy jött onnan, mint szent. Van ilyen is. Testvér, te hogy mész és jössz utaidon?
Igehely: Mk 13:28-33; Kulcsige: Mk 13:29 „Így ti is, amikor meglátjátok, hogy ezek történnek, tudjátok meg, hogy közel van ő, az ajtó előtt!”
„Őrizkedj azért, és vigyázz nagyon magadra!” (5Móz4:9) Igehely: mintha édesanyámat hallanám, amint mondta, mikor elmentem valahova.
Igehely: Mt 11:28-30 „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám jó, és az én terhem könnyű.”
,,Szelíd szemed, ÚR Jézus, Jól látja minden vétkemet.” Javaslom, hogy elmélkedésünk előtt énekeljük el ezt az éneket. Hiszem, hogy a szöveg segíteni fog, hogy a mélyre evezzünk.
Igehely: Kol 2:4–7; Kulcsige: Kol 2:7 „Meggyökerezve és tovább épülve őbenne és megerősödve a hitben, ahogyan arra megtaníttattatok, és amiben bővölködtök hálaadással.”
Aki már ültetett magot, pontosan tudja, hogy minden mag két irányban kezd el fejlődni. Lefelé gyökeret ereszt, hiszen azzal kapaszkodik, illetve tápanyagot vesz föl a talajból, felfelé pedig fejlődik a növény, amely majd a legtöbb esetben virágot hoz, termést nevel, szóval a jövő záloga is egyben.
A hívő életben is így kellene lennie. A „gyökér” Krisztusba kapaszkodik, és belőle táplálkozik. Ennek gyümölcse a mindennapi életben látszik meg, és a termés igazolja, hogy valóban elfogadtuk Krisztus Jézust, az Urat.