Mindennapi áhítatok

2021. július 13., kedd

Igehely: Zsolt 72:1-20; Kulcsige: Zsolt 72:17a „Maradjon meg neve örökké, terjedjen híre, amíg a nap ragyog!”

Salamon zsoltára könyörgés Istenhez az új király avatásakor. Izráelnek, de az egész világnak is szüksége van olyan ideális társadalomra, amelyben a szegények és szűkölködők is biztonságban vannak az erőszakoskodókkal szemben. Mintha éppen napjaink kérdéseit tárgyalná.

2021. július 10., szombat

Igehely: Mt 6:25-30; Kulcsige: Mt 6:26 „Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem vagytok-e ti értékesebbek azoknál?”

Az aggodalmaskodás alól senki sem kivétel. Néhány hete, amikor behozták a kijárási tilalmat a koronavírus miatt, olyan élelmiszerkészleteket halmoztunk fel kamráinkban, hogy a végén csak szégyenkeztünk, mert nem bíztuk magunkat a Gondviselőre. Túlaggódtuk.

2021. július 9., péntek

Igehely: Mt 5:43-48; Kulcsige: Mt 5:45 „Hogy így mennyei Atyátoknak fiai legyetek, mert ő felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak.”

„Isten nem személyválogató” – mondja az Úr Jézus, és megragadva az időjárás igazságait, bizonyítja kijelentését. Nekünk pedig Isten fiainak kell lennünk a feltétel nélküli szeretetben, kiegyenlítve az időjárás viszontagságai által okozott károkat.

2021. július 8., csütörtök

Igehely: Róm 1:18-23; Kulcsige: Róm 1:20 „Láthatatlan valóját, azaz örök hatalmát és istenségét meglátja alkotásain az értelem a világ teremtésétől fogva. Ezért nincs mentségük.”

Megtérésem előtt azt gondoltam, hogy nincs Isten. Ha létezne, akkor nyilvánvalóvá tenné számomra is a létét. Lehet, hogy nem idegen tőled sem ez a gondolat, voltál hasonló helyzetben, vagy éppen most küzdesz ezzel. Isten létezik! Bár emberi receptorainkkal csak a hatalmas műveit tudjuk felfogni.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Lk 2:1–7; Kulcsige: Lk 2:7 „És megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.”

Karácsonykor eszünkbe jutnak szeretteink, ismerőseink. Isten is gondolt reánk, és elküldte Fiát a mi világunkba: „hála legyen az Istennek kimondhatatlan ajándékáért” (1Kor 9:15). Isten jóságáról, szeretetéről tanúskodik: „Leszállott a mennyei fényből, elhagyta a dicső hazát, hogy széttörhesse rabbilincsünk, hogy hintsen az éjbe sugárt” (ÚHH 499).