Igehely: Zsolt 19:1-15; Kulcsige: Zsolt 19:2 „Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny.”
A természeti jelenségek többször is sokkoló hatást váltanak ki az emberből. Megdöbbenünk, pánikolunk, mert a természetben Isten nyilatkozik meg. Most, amikor ezeket a sorokat írom, a koronavírus okoz nagy felfordulást.
Igehely: Neh 9:6-15; Kulcsige: Neh 9:6 „Uram, te vagy egyedül! Te alkottad az eget, az egek egeit és minden seregüket, a földet és mindent, ami rajta van, a tengereket és mindent, ami bennük van. Te adsz életet mindnyájuknak. Téged imád a mennyei sereg.”
„Jeleket és csodákat tettél” – írja Nehémiás, majd fel is sorolja:
1. „a fáraó előtt, összes szolgája előtt és országának egész népe előtt” – a tíz csapás, ami természeti katasztrófák sorozata volt. Isten megkülönbözteti népét!
Igehely: Ézs 45:5-8; Kulcsige: Ézs 45:8 „Egek, harmatozzatok a magasból, hulljon igazság a fellegekből! Táruljon fel a föld, és teremjen szabadságot, sarjadjon igazság is vele! Én, az Úr teremtettem mindezt.”
„Én vagyok az Úr és több nincs, rajtam kívül nincs Isten!” – hangzik Isten önkijelentése. Vitathatatlanul igazak ezek a szavak. Az írott Ige mellett a természet is magában hordozza az isteni kijelentést.
Igehely: Zsolt 145:1-21; Kulcsige: Zsolt 145:10 „Magasztal, Uram, minden teremtményed, és híveid áldanak téged.”
Az ember számtalanszor csak magára gondol. Jobb esetben a társára vagy a családjára. A keresztyén igyekszik Istenre vagy a Bibliára összpontosítani, hogy „túlélje” a földi létet. Csakhogy a Föld, a Nap, a Hold, a bolygók és minden teremtmény céllal vannak megalkotva.
Igehely: Jel 7:9-17; Kulcsige: Jel 7:17 „Mert a Bárány, aki középen a trónnál van, legelteti őket, elvezeti őket az élet vizének forrásaihoz, és Isten letöröl szemükről minden könnyet.”
Egy kisleány fölnézett egy este a csillagos égboltra és felkiáltott: “Ha a mennyország fonákja is ilyen szép, milyen lehet a másik oldala?!” Lehet, ma csak álmodsz arról a csodálatos helyről, amit Isten számodra készített.
Igehely: Mt 19:27-30; Kulcsige: Mt 19:29 „És mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy földjeit az én nevemért, a százszorosát kapja, és megörökli az örök életet.”
Legenda szól egy gazdag asszonyról, akit a mennybe érkezésekor egy nagyon egyszerű kunyhóba vezettek. Méltatlankodott emiatt, de így szóltak hozzá: „Ez az a ház, amit magadnak készítettél.” Még mindig nyugtalankodva kérdezte: „Hát az a gyönyörű ház a túlsó oldalon kié?” „Az a kertészedé.
Igehely: Lk 2:1–7; Kulcsige: Lk 2:7 „És megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.”
Karácsonykor eszünkbe jutnak szeretteink, ismerőseink. Isten is gondolt reánk, és elküldte Fiát a mi világunkba: „hála legyen az Istennek kimondhatatlan ajándékáért” (1Kor 9:15). Isten jóságáról, szeretetéről tanúskodik: „Leszállott a mennyei fényből, elhagyta a dicső hazát, hogy széttörhesse rabbilincsünk, hogy hintsen az éjbe sugárt” (ÚHH 499).