Igehely: Zsolt 145:1-21; Kulcsige: Zsolt 145:10 „Magasztal, Uram, minden teremtményed, és híveid áldanak téged.”
Az ember számtalanszor csak magára gondol. Jobb esetben a társára vagy a családjára. A keresztyén igyekszik Istenre vagy a Bibliára összpontosítani, hogy „túlélje” a földi létet. Csakhogy a Föld, a Nap, a Hold, a bolygók és minden teremtmény céllal vannak megalkotva. Nem „túlélnek”, nem csak léteznek, hanem teremtettségük célját folyamatosan betöltik.
Isten a világot önmaga dicsőségére alkotta meg. Az igazság az, hogy „nagy és nehéz” lett az ember feje, képtelen azt felemelni, és meglátni a természetet, amely ma is Istent dicsőíti. Dávid, a zsoltár szerzője, kifejezi Isten imádását, meglátja a természeti világot, megérti annak a dicsérő szavát, ugyanakkor a gondviselést is, mely Istentől irányul a természet felé. Csodálatosan működik ez a kölcsönösség: míg a természet dicsőíti Urát, a Teremtő gondoskodik: „Mindenki szemei te reád vigyáznak, és te idejében megadod eledelöket. Megnyitod a te kezedet, és megelégítesz minden élőt ingyen.”
Dicsőség Istennek, hogy mi, emberek, is oly sok mindent kapunk Urunktól, függetlenül attól, hogy megérdemeljük-e vagy sem. Gyakorlatilag ingyen kapjuk mi is, Isten gondviselése kiárad ránk is. Hol van az állandó hálaadás az ember részéről? Miért válik egyoldalúvá a keresztyénségünk?
„Majd ha … elmegyek az imaházba, … megcsinálom a leckém, …nem lesz épp más dolgom – és folytathatnánk a felsorolást a végtelenségig! – …ezek után dicsérem én is az Urat.” Az ember időt keres az Isten magasztalására, míg a természet ebben él. Az ember halaszt, a természet azonnal teszi; az ember okot keres, a természet puszta léte imádat; az ember elfoglalt, a természet csak azért él, hogy dicsőítse Teremtőjét.
A természet Istent hirdeti az embernek: „Országodnak dicsőségéről szólnak, és a te hatalmadat beszélik. Hogy tudtul adják az ember fiainak az ő hatalmát, és az ő országának fényes dicsőségét.” Megértjük vajon a természet szavát? Vagy lebecsüljük azt?
Sok tanulnivalónk van a természetből: Isten dicsőítésének a módja, Isten tulajdonságainak kijelentése, Isten iránt való engedelmesség stb. Ne becsüljük alá a természet szavát, inkább Dávid példáját követve, hangoljon bennünket Isten magasztalására!
Molnár Ottó
Imaáhítat: Imádkozzunk a mezőgazdasági betakarításban dolgozókért és elégséges terményért! – Zsolt 65:10
Bibliaóra: Az Isten által kötött szövetség fontossága – Hós 1:1; 2:18-25 (Károli f. 2:15-22) (Hós 2:21-22) (Károli f. 2:18-19)
Az Úr napjának eljövetele
Igehely: 1Thessz 5:1–11; Kulcsige: 1Thessz 5:2 „Mert ti magatok is jól tudjátok, hogy az Úr napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj.”
Pál arra a tanításra alapozza a „tudást”, amit ő maga tanított ama nappal kapcsolatosan. Ha jól tanultad, akkor jól tudod, hiszen Isten igéje sokszor beszél a nagy napról. Nem kerülhetjük meg ezt a témát mi sem, mert létfontosságú tudni erről. Tanuljunk most együtt három rövid gondolatban az utolsó nap jellemvonásairól.
„…úgy jön el, mint a tolvaj éjjel.” A tolvajt nem szívesen látjuk házainkban, főleg éjjel nem. Meglepetés, ha a bezárt ajtók ellenére mégis találkozunk vele. Az Úr napjának az eljövetele is meglepetés lesz sok keresztyén számára is, lehet nekem/neked is, ha éppen akkor vétkezünk, „amely órában nem gondoljátok” (Mt 24:44) – mondja Jézus. Nem mindenki szereti a meglepetést, ezt sem fogja mindenki szeretni, de te várd, hogy szerethesd!
„Mikor azt mondják: Békesség és biztonság.” Álom számunkra a békességes emberek, biztonságos települések létezése, de nem lehetetlen. A híradók folyamatosan az ellentétéről beszélnek, hiszen telve az ember erőszakkal. De ha földi álmunk beteljesedni látszik, mit is vetít előre? Az Úr napját. E nap után lehet örök biztonságban békés életünk, vagy örök békétlenség, végtelen nyugalmatlanság.
„…mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra.” Hála Istennek, három gyermekünk van, láttam a feleségemet azokban a pillanatokban, amikor beindult a szülés. Több hónapon keresztül készült erre az eseményre, mégis olyan felkészületlennek érezte magát abban a pillanatban! Tudta, hogy bekövetkezik ez az idő, de szeretett volna minél hamarabb túllenni rajta. Mindannyian tudjuk, hogy eljön az a nap, ha készülünk, ha nem. Tudjuk, hogy nincs menekvés, nincs hímezés-hámozás, annak meg kell lennie igazságban. Ha eddig menekültél ettől a gondolattól, állj meg, nézz szembe a valósággal!
„Mi azonban, a kik nappaliak vagyunk, legyünk éberek, felöltözvén a hitnek és szeretetnek mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe… Vigasztaljátok azért egymást, és építse egyik a másikat, a miképpen cselekszitek is.” (1Thessz 5:8,11)
Molnár Ottó
