2021. július 11., vasárnap

DÉLELŐTT | 
A Teremtő a napsugár örök forrása

Igehely: 1Móz 1:14-19; Kulcsige: 1Móz 1:17 „Az égboltra helyezte őket Isten, hogy világítsanak a földre.”

Sokan emlékszünk arra a tényre, hogy a teremtés első napján Isten legyen szavára ragyogott fel a világosság. A Bibliát figyelmesen olvasók azt is tudják, hogy az égitestek teremtésére csupán a negyedik napon került sor. Mégis, a kezdettől a harmadik teremtési nap végéig háromszor van szó a sötétségről, amin nem is csodálkozunk. De ötször látjuk a világosság szót is. Erre tágra nyílik a szemünk! A boltozatról is, ami utóbb az ég nevet kapta, szintén ötször olvasunk. A világosság teremtésétől a világítótestek előállásáig három nap telt el. Minden napnak pedig van nappalnak nevezett időszaka is. Az utóbbinak fő jellemzője a világosság! Ezek szerint Teremtő Istenünknek vannak más fényforrásai is az égitesteken kívül!

A világosság megteremtése után olvasunk estéről és reggelről, más szóval alkonyatról és hajnalodásról, a fény és a sötétség fokozatos és ismétlődő váltakozásáról. Egyelőre így választotta külön Isten a sötétséget a világosságtól.

Felfigyeltem arra, hogy a teremtés negyedik napján nem égitesteket említ alapigénk, hanem világítótesteket. Ezzel megadja fő jellemzőjüket is. Nem magukért vannak! Istennek bölcs célja van velük. Beletartoznak gondviselő munkájába. A sűrű szellemi sötétségben szükség van világító emberekre, életekre is! A legkiválóbb Jézus, aki az egész világ világossága!

Isten célja többszörös volt a világítótestekkel kapcsolatban. Általuk is meg akarta erősíteni a világosság és a sötétség, a nappal és az éjszaka elválasztását oly módon, hogy a sötétséget jobban visszaszorítsa. Eszünkbe jut az ige: „A nép, amely a sötétségben lakott, nagy világosságot látott, és akik a halál földjén és árnyékában laktak, azoknak világosság támadt” (Mt 4:16).

A világítótestek elősegítik az időben és térben való tájékozódást. Isten kijelölte a világítótestek helyét is. Legyenek az égbolton. Meghatározta a világítás irányát: világítsanak a fényre szomjas földre. Isten nem végzett szalagmunkát. Nagyobb és kisebb világítótesteket hozott létre. Mindeniknek megszabta a fő érvényesülési idejét. A nagyobbik nappal, a kisebbik éjjel szolgálatos. A kisebbik megerősítésére sok csillagot adott. Csak világítva uralkodhatnak a nappalon, illetve az éjszakán. Mi is csak világítva uralkodhatunk magunkon és körülményeinken!

És látta és megállapította Isten, hogy ez jó! Tartalmas volt ez a napja is!

Vass Gergely

Imaáhítat: 

Imaáhítat: Dicsőítsük az Úr Jézust, aki a világ valódi világossága! – Ézs 49:6

Bibliaóra: 

Bibliaóra: Isten büntetésének a realitása – Hós 4:1-6; 13:1-9 (Hós 4:6)

DÉLUTÁN | 

A hívők felelőssége

Igehely: 1Thessz 5:12–28; Kulcsige: 1Thessz 5:15b „Hanem törekedjetek mindenkor a jóra egymás és mindenki iránt.”

Alapigénk üzenete gyakorlatias, sokoldalú és tömör. Hívő felelősségünk mindenki iránt jóra törekedni. Kezdjük azokkal, akik elöljáróink az Úrban, és akik vállalják az intésünk nehézségeit is! Munkájukért nagyon becsüljük, szeressük és tiszteljük Őket! Így jobban fogjuk érezni magunkat közelükben. Minden emberrel éljünk békességben, amennyire rajtunk áll! De ez nem ment fel egy újabb felelősségünk alól: inteni az élősködésbe, tétlenségbe tévedteket, vagy szándékosan oda jutottakat. További felelősségünk biztatni a bátortalanokat, a kezdőket, a visszahúzódottakat; felkarolni az erőtleneket, a kicsinyeket, a legyengülteket; türelmesnek lenni mindenkihez, még magunkhoz is. Közben vigyázzunk, hogy senki se fizessen a rosszért bosszúval, gyűlölettel, ítélkezéssel, nehezteléssel, rágalommal, hanem törekedjünk mindenkor egymás és mindenki iránt az együttérzésre, megbocsátásra, szeretetre.

Hívő kiváltságunk mindenkor örülni az Úrban! Hasonlóképpen szüntelenül és hittel imádkozni az egyedül bölcs Isten akaratának teljesüléséért, mindenért hálát adni, mert Isten bármit áldásunkra és javunkra fordít!

Hívő felelősségünk érzékenyeknek lenni Isten Lelkének indításaira, tanácsaira, vezetésére, és azoknak engedelmeskedni. Semmit se vessünk meg, ami valóban Isten Lelkének megnyilvánulása! Inkább örüljünk, ujjongjunk azoknak. Vegyünk részt azokban! Mindent vizsgáljunk meg a Biblia, az apostoli gyakorlat mérlegén. Még a Szentléleknek tulajdonított megnyilvánulásokat is. Ami jó, azt tartsuk meg! A bűn, a gonosz, a tévelygés minden fajtájától tartózkodjunk.

Hívő felelősségünk, hogy együttműködjünk a békesség Istenével, hadd készítsen fel minket Krisztus eljövetelére! Félre akar tenni bennünket teljesen a Hozzá méltó, Őt hitelesen dicsőítő életre és szolgálatra. Tegyük le kezébe, szolgáltassuk ki Neki minden gondolatunkat, érzésünket, akaratunkat, sőt minden szükségünket és vágyunkat is. Csak Ő képes megőrizni bennünket teljes szellemi épségben, feddhetetlenségben a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére.

Elhívónk hű a tökéletes szeretetből fakadó ígéretéhez és tervéhez ránk nézve is! Övé minden hatalom, hogy véghez vigye azt! De személyes bele-egyezésünket, együtt munkálkodásunkat is kéri. Nagy felelősségünk van!

Vass Gergely

 Napi áhítat

Igehely: Dán 3:8–18; Kulcsige: Dán 3:17 „Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó, király!”

Az előttünk álló ifjak Istenbe vetett hitükről, bizalmukról és reménységükről tesznek bizonyságot. Isten ebben a fogságban már eddig is csodálatosan megáldotta őket. De a mostani helyzetükben még nagyobb próbára lett téve a hitük. Itt már nem volt elég csupán megvallani Istenbe vetett hitüket. Eléggé sajátos módon vállalják a hitükről való bizonyságtételt. Bátran jelentik ki, hogy az ő Istenük ki tudja szabadítani őket a tüzes kemencéből. Csodálatos a 18. vers: „de ha nem tenné is…, mi a te isteneidet nem imádjuk.” És Isten megtette. Csodát tett. Igen, mert ő egy szerető, szabadító Isten.