Igehely: Mk 7:1-8; Kulcsige: Mk 7:8 „Az Isten parancsolatát elhagyva az emberek hagyományához ragaszkodtok.”
Az emberiség történetében sok féle parancs, előírás és megállapodás született annak érdekében, hogy rendezettebben, szervezettebben éljenek az emberek. Isten népe között is meg kell ennek lennie.
Igehely: Mk 6:53-56; Kulcsige: Mk 6:56 „Ahova csak bement, falvakba, városokba vagy tanyákra, letették a tereken a betegeket, és kérték őt, hogy azok legalább a ruhája szegélyét érinthessék; és akik csak megérintették, meggyógyultak.”
Előbb vagy utóbb megérkezünk, egy-egy kitűzött helyre, a célba. Ahogyan a hajó is a túlsó partra ért, felismerték Őt és jöttek az emberek. Jöttek, akiknek már volt tapasztalatuk Jézussal, vagy akik eddig csak hallottak róla.
Igehely: Mk 6:45-52; Kulcsige: Mk 6:50 „Mert mindnyájan látták őt, és megrettentek. De ő azonnal megszólította őket, és ezt mondta nekik: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!”
A bizalom alapvető tényezője a mindennapi életüknek. Mindenekelőtt Istennel kapcsolatosan, de más téren is fontos. Az ember, mint társas lény, a párkapcsolatában, a házasságban és sokféle közösségi életében számít rá. „Számítok a bizalmadra!” - szokták mondani.
Igehely: Mk 6:35-44; Kulcsige: Mk 6:41 „Jézus pedig vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket, majd átadta a tanítványoknak, hogy tegyék eléjük; és a két halat is elosztotta mindnyájuknak.”
Egy természetes és logikus felméréssel kezdődik ez a történet. Estére jár az idő, rendezni kell a dolgokat, ahogyan gyermekkorban is megtanultuk. Mindennek meg van a rendelt ideje, estére mindenki otthon kell legyen, megmosakodva, megvacsorázva, lefekvésre készen.
Igehely: Mk 6:30-34; Kulcsige: Mk 6:34 „Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok, és kezdte őket sok mindenre tanítani.”
Mint minden küldetés beszámolóval ér véget. Itt is ezt látjuk. Amit tettek és láttak, vagyis amit tapasztaltak, megbeszélik maguk között. Mi volt a tanulság, vagy milyen új módszerrel gyarapíthatják szolgálatukat? Csak a munkacsoportnak kellett félrevonulni, átbeszélni a megélt helyzetet.
Igehely: Mk 6:14-29; Kulcsige: Mk 6:20 „mert Heródes félt Jánostól, akiről tudta, hogy igaz és szent ember, ezért védelmébe vette; bár hallgatva őt gyakran zavarba jött, mégis szívesen hallgatta.”
Heródes a gonosz hatalom, az önmagában meghasonlott ember típusa. Szemmel kíséri, a népet, a történéseket, amelyek zajlanak. Tipikus politikus, de nem érti a lelki dolgokat. Sok jónak tűnő cselekedetével próbálja magát népszerűvé tenni, de elmebaja és a Gonosz zsarnokká teszik.
Igehely: Ef 5:1–14; Kulcsige: Ef 5:9 „A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség.”
Elgondolkodtam rajta, mit is jelent Isten követőjének lenni? Gyermekeinket látva, akik akarva, akaratlanul is, de utánoznak minket, szülőket, valahogy így kellene nekünk is, hívőknek az Úr Jézust leutánozni. Úgy, hogy szeretjük embertársainkat (mert ő előbb szeretett minket), és közben tartózkodunk a gonosztól. Ha világosságban járunk (ő maga a Világosság), az ő fényében, akkor az ő követésének, utánzásának gyümölcsei láthatóvá kell, hogy legyenek az életünkben. Olyan krisztusi jellemvonások, mint jóság, igazság, egyenesség, amiről az Ige ír, jellemzik-e életünket? Kiviláglanak-e?