2018. november 7., szerda

DÉLELŐTT | 
Elmúlik a szegény és a gazdag

Igehely: Jak 1:9-11; Kulcsige: Jak 1:11 „Mert felkel a nap nagy hőséggel, és elszárítja a füvet; a virága elhull, és szépsége elvész. Így sorvad el vállalkozásaiban a gazdag is.”

Egy folyamatosan változó és mulandó világban élünk. Változik az egészségünk. Ma még jól vagyunk, holnap kiderülhet, hogy gyógyíthatatlan betegségben szenvedünk. Ma még van munkahelyünk, de holnap talán megszűnik. A gazdagsággal is ugyanez a helyzet. Nagyon sokan beszámoltak már arról, hogy rövid idő alatt, hogyan veszítették el mindenüket. Ezért mondja az Ige, hogy a gazdag ne dicsekedjék, és ne bízzék az ő gazdagságában, a főnöknek jusson eszébe, hogy ő is alárendelt ember, hiszen - „van Ura a mennyben”. De a szegény is beleeshet abba a hibába, hogy folyton csak saját nyomorult állapotával foglalkozik, és nem tudja értékelni azt a gazdagságot, amit Isten országának örököseként birtokol (Jak 2:5). Ezért bátorít az Ige, hogy a szegény lássa meg, milyen gazdag lett Krisztusban, a gazdag pedig Jézusra figyelve, vegye észre alárendeltségét. A szegény ne irigykedjen a gazdagra, aki sáfárságra kapta a vagyonát, de a gazdag tisztelje a szegényt, mint Isten választottját.

A te gyülekezetedben van-e megkülönböztetés szegény és gazdag között? Mit kéne tenni, hogy ez a választófal eltűnjön?

Sebestyén László

DÉLUTÁN | 

Láttam a Bárányt, mint egy megölöttet

Igehely: Jel 5:6-10

János csak akkor veszi észre a trónon ülő közelében az Úr Jézust, amikor az egyik vén felkiáltott, hogy - „Ne sírj! Hisz győzött az oroszlán a Júda törzséből”. Milyen fontos egy kesergő, bánatos ember számára a bátorítás! János bánata hamarosan örömre változott, amikor meglátta Jézust, mint megöletett Bárányt, teljes hatalommal és bölcsességgel uralkodni a Mindenható közelében. Néha a bánat és keserűség elhomályosítja szemünket és nem vesszük észre Jézust. A mennyei lények ismerték a győzelmes Bárányt, aki őket is győzelemre segítette. Közvetlenül hozzá intézik méltató szavaikat: „Méltó vagy, ...mert megölettél”. Mély tiszteletük, hódolatuk jeléül leborulnak a Bárány előtt, kezükben aranycsészéket tartva, tele füstölőszerrel, ami a mindenkori szentek imádságai. Az a tudat, hogy a mi imáink, melyek Jézus Krisztus országlásának eljövetelére vonatkoznak nincsenek elfelejtve, bátorítson bennünket az imádkozásban való kitartásra.

Drága testvérem, adj hálát azért, hogy kegyelme kiáradt rád is! Énekelj új éneket, melyet a körülötted levők is meghallanak!

Sebestyén László

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.