Igehely: Jóel 3:1-5 (2:28-32); Kulcsige: Jóel 3:4 „A nap elsötétül, a hold vérvörös lesz, mielőtt eljön az Úr nagy és félelmetes napja.”
Mózesnek, Isten emberének volt a kívánsága, hogy az Úr Lelke áradjon ki minél több héber emberre (4Móz 11:24-29). Igeszakaszunk egy része bekerült Péter apostol pünkösdi prédikációjába (ApCsel 2:17-21). Pál apostol is idézett belőle (Róm 10:13).
Igehely: Ézs 30:19-26; Kulcsige: Ézs 30:26 „Olyan lesz a sápadt hold fénye, mint az izzó nap fénye, az izzó nap fénye pedig hétszeres lesz, a nappali fény hétszerese azon a napon, amikor az Úr bekötözi népe sérülését, és meggyógyítja a rajta ejtett sebet.”
Boldog Isten népének az a maradéka, akik az Úrban bíznak, és nem a híres és sokat ígérő emberekben, országokban! Még magukban sem reménykednek. Ők nem fognak nélkülözni, sírni, szomorkodni, szorongani, veszélyben forogni többé.
Igehely: Ézs 58:1-10; Kulcsige: Ézs 58:10 „Ha falatodat megosztod az éhezővel, és jól tartod a nincstelent, akkor fölragyog a sötétben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli napfény.”
Isten látja életünk sötét titkait, amikor böjtölés közben is a földi nyereségek növelését tartjuk a legfontosabbnak. Különösképpen abban telik kedvünk. Érte készek vagyunk másokat hajszolni, kihasználni.
Igehely: Zsolt 72:1-20; Kulcsige: Zsolt 72:17a „Maradjon meg neve örökké, terjedjen híre, amíg a nap ragyog!”
Salamon zsoltára könyörgés Istenhez az új király avatásakor. Izráelnek, de az egész világnak is szüksége van olyan ideális társadalomra, amelyben a szegények és szűkölködők is biztonságban vannak az erőszakoskodókkal szemben. Mintha éppen napjaink kérdéseit tárgyalná.
Igehely: Józs 10:12-15; Kulcsige: Józs 10:13b „Megállt a nap az ég közepén, nem sietett lenyugodni majdnem egy teljes napig.”
Egészen egyedi, teljesen szokatlan eseményről értesít igénk. Sehol máshol a Biblia nem számol be ilyen eseményről. Némiképp hasonló jelenség történt Ezékiás, júdai király idejében, de egészen más céllal (2Kir 20:5-11; Ézs 38:5-8).
Igehely: 1Móz 1:14-19; Kulcsige: 1Móz 1:17 „Az égboltra helyezte őket Isten, hogy világítsanak a földre.”
Sokan emlékszünk arra a tényre, hogy a teremtés első napján Isten legyen szavára ragyogott fel a világosság. A Bibliát figyelmesen olvasók azt is tudják, hogy az égitestek teremtésére csupán a negyedik napon került sor.
Igehely: Kol 2:4–7; Kulcsige: Kol 2:7 „Meggyökerezve és tovább épülve őbenne és megerősödve a hitben, ahogyan arra megtaníttattatok, és amiben bővölködtök hálaadással.”
Aki már ültetett magot, pontosan tudja, hogy minden mag két irányban kezd el fejlődni. Lefelé gyökeret ereszt, hiszen azzal kapaszkodik, illetve tápanyagot vesz föl a talajból, felfelé pedig fejlődik a növény, amely majd a legtöbb esetben virágot hoz, termést nevel, szóval a jövő záloga is egyben.
A hívő életben is így kellene lennie. A „gyökér” Krisztusba kapaszkodik, és belőle táplálkozik. Ennek gyümölcse a mindennapi életben látszik meg, és a termés igazolja, hogy valóban elfogadtuk Krisztus Jézust, az Urat.