2020. február 14., péntek

DÉLELŐTT | 
A házasság ellenségei: az intimitás hiánya

Igehely: 1Móz 2:4-25; Kulcsige: 1Móz 2:24 „Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté.”

A Biblia tanítása szerint, a férfi és nő közötti intimitásnak egyedül a házasságban van létjogosultsága. A „lesznek egy testté” megvalósulása azonban nem az alapja a házasságnak, hanem annak betetőzése. Ugyanakkor Istentől származó ajándék, amely elmélyíti a házastársak egymással való kapcsolatát.

A házastársak intimitása nem csupán a gyermeknemzés eszköze, hanem a kölcsönös gyönyörűségszerzés forrása is. Fontos, hogy a házastársak intim együttléte rendszeres legyen. Pál apostol tanácsa szerint: „Ne fosszátok meg egymást magatoktól, legfeljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy szabaddá legyetek az imádkozásra, de azután legyetek ismét együtt, nehogy megkísértsen a Sátán titeket azáltal, hogy képtelenek vagytok magatokon uralkodni.” (1Kor 7:5) Az intim együttléttől való tartózkodás csak egyetértéssel és fontos lelki tevékenység érdekében engedhető meg egy rövid időre. Az öncélú önmegtartóztatás a házasságban ugyanis nem keresztyén erény. Együtt böjtölni szabad, de koplalni vagy egymást koplaltatni nem.

Hogyan erősíti házasságotokat a rendszeres intim együttlét? Hogyan lehet tanítani a mai fiatalokat, hogy házasság előtt ne létesítsenek intim kapcsolatot?

Horváth Ferenc

DÉLUTÁN | 

A szív megtisztítása

Igehely: Ézs 1:10-18; Kulcsige: Ézs 1:18 „Jöjjetek, szálljunk most perbe egymással! – mondja az Úr. – Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok, ha vörösek is, mint a bíbor, fehérekké lehettek, mint a gyapjú.”

Ézsaiás könyvét olvasva egy bírósági per kellős közepén találjuk magunkat. E bírósági tárgyalást Isten folytatta népével. Az ég és a föld voltak a tanúk ebben a perben, ugyanis amit Isten tett népével, az az egész világra is tartozik.

Isten hálátlansággal vádolta népét. Az Úr elhagyása azonban súlyos következményekkel járt. Olyanná vált a nép, mint a megvert rabszolga, akinek a testén nincs már ép hely, mindenütt sebek, ütések nyomai borítják. A törvénykezés végén viszont Isten kész meggyógyítani, megtisztítani és helyreállítani népét. Ezért szól így ígérete: „Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok, ha vörösek is, mint a bíbor, fehérekké lehettek, mint a gyapjú.” (18v.) E megtisztulás nélkül ugyanis istentiszteletünk nem lehet kedves az Úr előtt. Hiszen Ő nem tűri el együtt a bűnt és az ünneplést! A megoldás viszont nem abban van, hogy akkor inkább nem jövünk az Úr elé. Képmutató, felszínes, vasárnapi vallásosság helyett, a mindennapi életben megnyilvánuló, megtisztult és engedelmes életet vár tőlünk Urunk.

Horváth Ferenc

 Napi áhítat

Igehely: Mk 3:1–6 Kulcsige: Mk 3:1 „Ezután ismét a zsinagógába ment. Volt ott egy sorvadt kezű ember.”

Tegnap az Úr Jézust és tanítványait a természet szépségében, gabonaföldeken láttuk. (A természetet mi is akkor élvezhetjük tiszta lelkiismerettel, ha Jézussal járunk.) Most egy szombatnapi istentiszteleti alkalmon látjuk Őt, és abban, amit tesz, tanulság van számunkra. Gyógyításai mindig jelek: lelki üzenetet közvetítenek. A beteget a középre, maga elé állította. Akkor szenteljük meg igazán a nyugalomnapot, ha leplezetlenül Jézus elé állunk, hogy meggyógyítson minket.