Mindennapi áhítatok

2022. február 3., csütörtök

Igehely: Lk 8:1-3; Kulcsige: Lk 8:3 „Johanna, Kúzának, Heródes egyik főemberének felesége, és Zsuzsanna, de sok más asszony is, akik vagyonukból támogatták őket.”

Asszonynak lenni nehéz feladat, de kiváltság is. Mai igénkben néhány asszonyt látunk, akik ott vannak Jézus körül, és szolgálnak neki, más teendőiket félretéve. Ragaszkodtak a Mesterhez.

2022. február 2., szerda

Igehely: Lk 7:36-50; Kulcsige: Lk 7:38 „Megállt mögötte, a lábánál sírva, és könnyeivel kezdte öntözni a lábát, és hajával törölte meg; csókolgatta a lábát, és megkente olajjal.”

Az Úr Jézus nem utasított el senkit. Időt töltött a farizeussal és a bűnös nővel is. Mindkét szereplő számára fontos volt Jézus jelenléte, de nem egyformán. Figyeljük csak meg!

2022. február 1., kedd

Igehely: Lk 7:31-35; Kulcsige: Lk 7:31 „Kihez hasonlítsam tehát ezt a nemzedéket? Kihez is hasonlók?”

Ádám megteremtése óta nemzedékek váltják egymást. Emberek, akik megszülettek, majd meghaltak. Ebben az örökös váltakozásban van-e valami, ami hasonló minden nemzetségben? Nagyapáink szerint a mostani nemzedék össze sem hasonlítható az ő korukkal. Milyennek látod a ma emberét?

2022. január 31., hétfő

Igehely: Lk 7:24-30; Kulcsige: Lk 7:28 „Mondom nektek, hogy asszonytól születettek közül senki nem nagyobb Jánosnál, de aki a legkisebb az Isten országában, nagyobb nála.”

Legfiatalabb gyermekünk még nem töltötte be az öt évet, de ő magát már nagylánynak titulálja, testvérei viszont kicsinek látják. Ebből néha nagy vita kerekedik. A gyerekek önmagukhoz viszonyítják a másikat. De vajon mi, felnőttek is elkövetjük ezt a hibát? Ki legyen a nagy, ki legyen a kicsi?

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 1Thessz 2:1–12; Kulcsige: 1Thessz 2:8 „Mivel így vonzódtunk hozzátok, készek voltunk odaadni nektek nemcsak az Isten evangéliumát, hanem a saját lelkünket is, mert annyira megszerettünk titeket.”

Középiskolában bibliaismeretet oktatva (nem titkolt cél az evangélium hirdetése) többször is beszélgethettem pedagógusokkal. Az egyik tanárnő így foglalta össze a pedagógia lényegét: „A gyermeket szeretni kell!” Ennyi! Egyszerű, de a lényeget megragadó definíció. A tanárok is rájöttek: ha szeretik azokat, akiknek ismereteket, életszemléletet akarnak átadni, sokkal könnyebb dolguk lesz.