Igehely: Lk 12:22-34; Kulcsige: Lk 12:32 „Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!”
„Ezért mondom nektek: ne aggódjatok.” – így szólt a Mester a tanítványaihoz, miután nehezen elviselhető dolgok bekövetkeztéről beszélt. Gyakran találjuk magunkat aggodalomban: Mit hoz a holnap, lesz-e munkánk, és elég-e a nyugdíj a számlákra? Hogy lesz majd, ha nem lehet adni-venni? Mi lesz a járvánnyal és a velejáró oltással, valamint a fenevad bélyegével? Drága testvérem, aki az életét már ideadta értünk, ő mondja: „Ti se kérdezzétek tehát, mit egyetek, vagy mit igyatok, és ne nyugtalankodjatok. Mert mindezeket a világi pogányok kérdezik. A ti Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van ezekre. Inkább keressétek az ő országát.” Az őrségben álló katona is hajnalra elbágyad, de mivel tudja, hogy az ellenség erre vár, ezért szorosabbra fűzi övét, jobban kezében tartja fegyverét, még jobban figyel. Ezért folytatja az Úr Jézus: „Legyen derekatok felövezve és lámpásotok meggyújtva.” Pál apostol is így biztat: „Megtagadva a világi kívánságokat és a megkörnyékező bűnt, mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon.”„Ti ne féljetek, mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek.”
Máté Zoltán
Tejjel és mézzel folyó föld
Igehely: 5Móz 11:8-21; Kulcsige: 5Móz 11:12 „Az Úr, a te Istened viseli gondját annak a földnek, állandóan szemmel tartja azt Istened, az Úr, az év elejétől az év végéig.”
„Az ÚR, a te Istened viseli gondját annak a földnek, állandóan szemmel tartja azt Istened, az ÚR, az év elejétől az év végéig.” Milyen csodálatosnak hangzik olyan helyen élni, amit Istenünk állandóan szemmel tart, és amelynek Ő viseli gondját! Konkrét példát is ad: Egyiptomban mesterséges öntözésre, emberi erővel hajtott öntözőkre volt szükség, míg az ígéret földjét maga az Úr öntözi. Akárhogyan nézzük az ajánlatot, amelyet az Úr eléjük terjeszt, csakis szeretetteljes gondviselését láthatjuk. Izrael fiainak kevésbé kell a saját munkájukra hagyatkozniuk, de még inkább az Úr gondviselésére, mindezért gondtalan jólét a jutalom.
Csakhogy a jólét és a gondtalanság önmagában nem mindig áldás. Nem véletlenül feledkezett meg a választott nép jótevőjéről, amikor jól ment dolga, és nem véletlenül emlékezett meg ismét róla, amikor rosszul ment dolga.
Isten tudta, hogy az embereknek folyamatosan emlékeztetniük kell magukat az Ő parancsolataira. Mi a szívünkre és a lelkünkre vettük őket? Tanítjuk fiainknak? Beszélünk róluk, ha otthon vagyunk és ha úton járunk, ha lefekszünk és ha felkelünk?
Máté Tamás
