Igehely: 1Thessz 5:1-10; Kulcsige: 1Thessz 5:6 „Akkor ne is aludjunk, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok!”
Mielőtt nekifogtam e sorok írásának, erőt vett rajtam egyfajta tunyaság. Csak ültem, nézegettem az egymás után lefutó posztokat a facebookon, és egyáltalán nem volt kedvem áhítatot írni. Aztán a kötelességtudat csak azt súgta, vegyem elő a Bibliámat, és haladjak az írással.
Igehely: Zsid 2:5-10; Kulcsige: Zsid 2:9 „Azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki rövid időre kisebbé lett az angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsőséggel és méltósággal koronáztatott meg, hiszen ő Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált.”
Mit látunk? Attól függ, hova nézünk. Van, aki néz, de nem lát. Tekintget mindenfelé, észrevesz sok apróságot, szép és csúnya dolgokat, de nem látja a lényeget. Néz a szemével, de nem lát a hitével. Vagy mert nincs neki, vagy mert engedte elsorvadni.
Igehely: Lk 2:21-35; Kulcsige: Lk 2:32 „Hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak és dicsőségül népednek, Izráelnek.”
Az Úr Jézus Krisztus születésével a mindenható Isten megérkezett a földre. Egy szegény, szerény zsidó házaspár gyermekeként jött. Embernek született az emberek közé. A teremtő meglátogatta teremtettjeit. Áttörte az eget fizikailag, hogy majd áttörhesse a szellemi korlátokat is.
Igehely: Lk 2:15-20; Kulcsige: Lk 2:12 „A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.”
Lelki zarándoklatra szeretnélek meghívni benneteket. Nem arra, hogy fizikailag utazzunk el Betlehembe, hiszen ma már, ha valakinek van útlevele és megfelelő mennyiségű pénze is hozzá, elég könnyen elutazhat a Szentföldre.
Igehely: Lk 1:39-45; Kulcsige: Lk 1:45 „Boldog, aki elhitte, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki.”
Mai igénk két kismama találkozását mutatja be: Máriáét és Erzsébetét. Férfiként és édesapaként soha nem fogom tudni átérezni, hogy milyen az, amikor két kismama találkozik egymással és megbeszélik egymással tapasztalataikat.
Igehely: Mt 23:27–28; Kulcsige: Mt 23:28 „Így kívülről ti is igaznak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással és törvényszegéssel.”
Feleségem egy ünnep alkalmával megdicsérte az egyik fiatalembert, aki néhanapján eljön a gyülekezetünkbe, hogy milyen szépen, elegánsan, az ünnephez méltóan öltözött fel.
Igehely: Zsolt 39:1–14; Kulcsige: Zsolt 39:5 „Add tudtomra, Uram, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok!”
Nagy kegyelem, hogy az ember megszólíthatja Teremtőjét az élet bármelyik szakaszában. Feltehetjük neki azokat a kérdéseket is, amiket senkinek nem mondunk el, de ott vannak bennünk. A zsoltáríró megkérdi: „meddig tart napjaim sora?” Látva a földi élet rövidségét, sok nyomorúságát és mulandóságát, ezt vallja: „egyedül benned reménykedem.” Kiben reménykedünk mi? Azokban, akik körülvesznek minket? Talán a vihar elmúlásában? Az Úr Jézus mondta: „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot” (Jn 16:33).