2019. szeptember 21., szombat

DÉLELŐTT | 
Amikor hódolattal imádjuk Istent

Igehely: Róm 11:33-36; Kulcsige: 11:36 „Bizony, őtőle, őáltala és őreá nézve van minden: övé a dicsőség mindörökké. Ámen.”

Az ember csodálatos lény. A világ számos könyvtára igazolja ezt. A technológia, amit az ember fejlesztett, beszél nekünk erről, a megalkotott építmények is hangsúlyozzák ezt. De Isten útjai minden emberi elképzelést felülmúlnak. Isten bölcsessége minden emberi értelmet meghalad, „... mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én útaim a ti útaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál” (Ézs 55:9). Amikor az Úr ezeket az utakat nekünk is kijelenti, nem tehetünk mást, csak hódolattal imádhatjuk Őt. Tartozunk azzal, hogy Istent imádjuk és dicsőítsük, méltó erre a mi csodálatos és végtelen bölcs Urunk.

A mi Istenünk mindennek a teremtője és mindennek a fenntartója is. Az Ő céljai megvalósulnak, és ember nem gátolhatja meg Isten tervének a valóra válását. Amit eltervezett, azt véghez is viszi, hiszen mindenható a mi Istenünk. Jó nekünk gyönyörködni Istenünkben, áldani és magasztalni Őt, hiszen: „övé a dicsőség mindörökké” (36.v.).

Mikor gyönyörködtél utoljára a mi mindenható Istenünkben? Mikor hódoltál előtte teljes szívedből, magasztalva és hálát adva?

Rajna Ottó

DÉLUTÁN | 

A legnagyobb jótétemény: Isten Fia

Igehely: 2Kor 8:9

Ha azt gondolnánk magunkról, hogy milyen jószívűek vagyunk, mennyire készségesek áldozatvállalásra, esetleg mennyire kiemelkedünk ezen a területen másokhoz képest, gondoljunk Jézus Krisztusra, a mi Megváltónkra. Így minden esetleges bőkezűségünk és nagylelkűségünk hamar eltörpül. Hiszen Ő lemondott mennyei dicsőségéről, életéről, azért hogy mi mennyei dicsőségben részesüljünk, és örök élettel gazdagodjunk meg. Ne bízzuk el tehát magunkat, hisz sosem teszünk túl sokat ezen a területen. Inkább Jézus Krisztushoz hasonlítsuk magunkat, ne másokhoz! Sőt, Jézus Krisztus jótéteménye még inkább késztessen bennünket is további áldozatvállalásra. Az adós szolga tapasztalta urának jóságát, hiszen nem csak halasztást kapott az adósság törlesztésére. Teljes felmentést kapott az óriási adósság alól. Ő azonban nem tudott egy csekély adósság megfizetésére várni (Mt 18).

Őrizzen az Úr minket ehhez hasonló magatartástól! Inkább legyünk alázatosak, és maradjunk mindig hálásak Urunk iránt!

Rajna Ottó

 Napi áhítat

Igehely: Zsid 12:4–11; Kulcsige: Zsid 12:11 „Az első pillanatban ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa.”

Jézus úgy mutatta be a mennyei Atyával megélt kapcsolatát, hogy az mindannyiunk számára elérhető és valóságos lehet. Úgy mutatta be az Örökkévaló szeretetét, mint egy törődő édesapa kedvességét. A zsidó férfiak számára az ötödik parancsolat megtartása magától értetődő, születésüktől beléjük nevelt cselekvés volt, aminek természetes része volt a szeretetből és féltésből fakadó fenyítés. Ezt a fenyítéket a legtöbben örömmel fogadták, mert elhitték, hogy ettől függ, hogy hosszú életet élhetnek-e békességben.