Igehely: Róm 11:1-6; Kulcsige: 11:5 „Így tehát most is van maradék a kegyelmi kiválasztás szerint.”
Isten nem vetette el végképpen az Ő népét, Izráelt, akit kiválasztott rég, már az Ószövetségben. Annak ellenére sem, hogy engedetlen, sőt ellenszegülő néppé vált, és nem kereste az Urat. Egyik példa erre maga Pál apostol, a Római levél szerzője, aki Ábrahám utódjának vallja magát és Benjámin törzséből származónak. Üldözte azokat, akik Jézus követői voltak, egyetértett letartóztatásukkal, sőt kivégzésükkel. Az Úr mégsem utasította el, hanem kegyelmet adott neki is a megtérésre.
Illés próféta is elhagyatva érezte magát, majd az Úr figyelmeztette, hogy nincs egyedül, mert van még hétezer ember Izráelben, akik nem hódoltak be a Baálnak (1Kir 19:18). Ez bátorítóan hangzott az elcsüggedt, megfáradt prófétának. Megérte kitartani. Nem volt hiábavaló a szolgálat és a fáradozás az Úr ügyében. Vannak még mások is, akik kitartottak, van még maradék! Az Úr ma minket is bátorítani és erősíteni akar.
Az Úr az üdvösséget ma nem egyetlen nemzetnek kínálja, mint az Ószövetség idején, hanem személyesen minden kereső, őszintén megtérésre vágyó léleknek. Kiváltság, hogy Isten engem és téged is kiválasztott, és nem utasított el, mert tart még ma is a kegyelem ideje. Aki Jézus Krisztust elfogadja, életébe hívja, az ma is Isten családjába kerül. Érthetetlen kiváltságban részesül. Kedves testvér, nem vagy egyedül az Úr útján, nem vagy egyedül az Úr szolgálatában, még vannak mások is, és még lesznek, amíg csak tart a kegyelem. Légy kitartó, és ne add fel, haladj a keskeny úton mindvégig! Ne légy megalkuvó, hanem az Úrnak szolgálj teljes odaadással! Hidd el, megéri!
Volt idő, amikor a bizonyságtevés mécsese már alig pislákolt, és úgy tűnt, hogy már mindennek vége. Mégsem aludt ki sohasem teljesen. „A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el.” (Ézs 42:3)
Kedves testvérem, örülsz a kiválasztásnak, a kegyelemnek? A te életed mécsese lángol, szórja a fényt, vagy csak pislákol, esetleg már csak füstölög? Milyen változást kellene hoznod életedben, hogy világító mécses legyél újból?
Rajna Ottó
Imádkozzunk a pedagógusokért és a tanulókért! – 2Tim 3: 14-17
Éljünk feddhetetlenül a családban! – 1Kor 6:12-7:16 (Zsolt 84:12)
Igaz jótékonyság
Igehely: Péld 11:23-31
Tanulságok sorozata áll előttünk Salamon bölcs szavai által. Milyen nagy különbség van a között, amit egy igaz ember kíván és értékel, és a gonosz ember vágya között! Már földi életében olyan lesz a jutalma is az embernek, amint tevékenykedik. Aki a jó tevésben gyakorolja magát, jót remélhet majd, aki viszont gonoszságban jár, az csakis arra számíthat. Nem is fog mást aratni, csak haragot, már itt a földön is. Az én szívem vajon mit kíván? Milyen vágyaim vannak, amikor magamról van szó, és miben vagyok kész másoknak segíteni?
Van, akinek kész a szíve arra is, hogy mindenkinek bőkezűen adakozva segítsen. Az ilyen embert áldásban részesíti, megjutalmazza az Úr. Hiszen semmije sincs, amit ne az Úr kegyelméből kapott volna:„Mert ki tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál?”(1Kor 4:7). Ez a tudat buzdít arra is, hogy adakozók legyünk, és ne bízzuk el magunkat, tudva, hogy csak sáfárok vagyunk azok felett, amiket az Úr egy ideig reánk bízott. De van, aki „szűken méri a járandóságot” (24.v.), az meg elszegényedik, nem gyarapszik nála a gazdagság, nem jut egyről a kettőre minden igyekezete ellenére sem. Tudok-e tiszta szívből a nyomorúságban levőn segíteni?
„Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá” (Jak 1:17). Ez minden jótékonyságnak az alapja, hiszen az Atya a Fiút adta értünk, és ha mi gyakoroljuk magunkat a jócselekedetekben, ez azért van, mert előbb az Atya tett velünk jót, pedig semmi érdemünk nem volt. Ezért Salamon azt mondja, hogy az igaz ember cselekedeteinek a gyümölcse olyan, mint az élet fájának a gyümölcse, amely örök életet eredményez (30.v.). Az igazán bölcs ember az, aki az Urat féli, mert „a bölcsesség kezdete az Úrnak félelme” (Péld 9:10). A bölcs ember ezért nemcsak anyagi segítséget igyekszik nyújtani, hiszen azt bárki megteheti, hanem arra törekszik, hogy az ő segítségnyújtása lélekmentés is legyen.
A legértékesebb ajándék, amit Istentől kaptunk, az örök életünk, ezért a legtöbbet úgy segíthetünk mi is valakin, ha nemcsak pillanatnyi rászorultságán enyhítünk, hanem ha az örök élet szempontjából is segítségére leszünk.
Rajna Ottó
