2019. szeptember 17., kedd

DÉLELŐTT | 
Amikor a gyökerekig kell visszamenni

Igehely: Róm 11:11-16; Kulcsige: 11:16 „Ha pedig a zsenge szent, a tészta is az, és ha a gyökér szent, az ágak is azok.”

Nemrég olvastam egy sikeres írónő megtéréséről, aki ateistaként élte le élete nagy részét, majd ötvenes éveiben elkezdte olvasni a Bibliát. Az evangéliumokat kutatta, hogy mit mondanak azok a zsidóságról, majd rájött, hogy az, amit az evangéliumok leírnak, nem csupán legenda, hanem igaz és élethű. Megértette a Bibliából, hogy Isten teremtette az embert, és ma is tárt karokkal várja a hozzá vágyakozót. A Teremtő céllal alkotta meg az embert, és amikor azt keressük, hogy mi az élet célja és értelme, akkor vissza kell mennünk az Alkotóhoz, aki teremtett bennünket. Ha céltalan az ember élete, ez azért van, mert nem a Tervező akarata szerint éli az életét, és addig nem is lesz igazán boldog, ameddig nem a Teremtő akarata szerint teszi azt. Az ember léte nem a véletlen műve, vagy az evolúciónak az eredménye, hanem egy intelligens Tervező remekműve, aki pontosan tudja, hogyan kell élnünk az életünket ahhoz, hogy reménység és béke töltsön be minket.

Volt-e már nálad „visszatérés”, hogy az eredeti állapot érvényesüljön a te életedben is?

Rajna Ottó

DÉLUTÁN | 

Gazdagság és jótékonyság

Igehely: 3Móz 19:9-10

A gazda munkája közben sem feledkezhetett el arról, hogy a szegényekre, a szükségben levőkre is gondoljon. Az Úr embereket akar felhasználni, hogy a rászorulónak is legyen meg a mindennapi kenyere. Ezért nem kellett aratáskor mind egy szálig learatni az aratnivalót, és szüretkor sem leszedni az utolsó szemig a termést, vagy a földre hullott kalászt illetve szőlőszemeket felszedni. Ha a Mindenható Úr megáldotta kezem munkáját, és annak jó eredménye lett, akkor gondoljak arra is, aki szűkölködik.

Az Ószövetség idején az ember nagyon jól tudta, hogy Isten áldja meg a keze munkáját. Akkor lesz termés és kenyér az asztalon, ha az Úr küldi áldását, mert tőle függ minden, a megfelelő időjárás is az Úr kegyelméből van.

A mai ember könnyen beleeshet abba a csapdába, hogy azt gondolja: azért van mindaz, amivel rendelkezem, mert én fáradtam meg érte! De az Úr kijelenti: „Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek!”

Segíts meg, Istenünk, hogy sohase feledkezzünk meg kegyelmedről, gondviselésedről és jóságodról, amit irántunk tanúsítasz!

Rajna Ottó

 Napi áhítat

Igehely: 2Kir 2:1–18; Kulcsige: 2Kir 2:11 „Amikor azután tovább mentek, és beszélgettek, hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe.”

Erre a történetre gyakran úgy szoktunk hivatkozni, mint amikor Illés tüzes szekéren ragadtatik el az Úrhoz. Az ige viszont csak annyit említ, hogy ,,Hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe.” De valóban a tüzes szekér is jelen volt. Elizeus szempontjából jelentős, hogy élete következő nagy krízisében lát újra tüzes szekereket (2Kir 6:17). A tűz jellemzően Isten ítéleteként jelenik meg, az Édenből való kiűzetés óta (tüzes pallos).