2019. szeptember 20., péntek

DÉLELŐTT | 
Amikor a cél, hogy mindenki üdvözüljön

Igehely: Róm 11:28-32; Kulcsige: 11:32 „Mert Isten mindenkit egybezárt az engedetlenségbe, hogy mindenkin megkönyörüljön.”

Pál apostol érvelésének kulcsszava ebben az igeszakaszban az irgalmasság, a szerető Isten irgalmassága. Leírja a Rómában élő testvéreknek, hogy a mi Istenünk irgalmas Isten, ezért nem abban gyönyörködik, amikor valakit megbüntethet, elítélhet, hanem amikor megkönyörülhet az emberen. Irgalmas volt a rómaiak iránt is, akiknek címezve volt eredetileg a levél, annak ellenére, hogy engedetlen emberek voltak (30.v.). Nem érdemelték meg, mégis irgalmat tapasztaltak Isten részéről.

Irgalmas volt az Úr Izráel népével szemben a múltban sokszor, és irgalmából most sem zárja ki őket. A szerető Atya a jövőre nézve is csak azt tervezi, hogy irgalmasan bánik velük. A kegyelem tehát nemcsak a pogány népeknek van fenntartva, hanem Izráelnek is (31. v.).

Végül Isten az Ő irgalmát minden embernek felkínálja kivétel nélkül. Könyörületes akar lenni minden ember iránt, aki bűnbánattal szívében az Úrhoz fordul (32. v.).

Értékeled-e igazán az Úr irgalmát, amit ma is felkínál? Dicsőíted-e Istent könyörülő irgalmáért (Lk1:78)?

Rajna Ottó

DÉLUTÁN | 

Szeretetteljes gondviselés

Igehely: Fil 4:10-21

Pál apostol elmondja a filippi testvéreknek, hogy amikor a tőlük jött ajándékot megkapta Epafroditosz által, öröm töltötte el a szívét, és a filippi testvérek jószívűsége hálára indította őt. Sokszor lehetünk mi is eszközei az Úrnak, hogy emberek szívességünk által örömöt kapjanak, és elismeréssel, hálával forduljanak Isten felé. Mikor voltál utoljára ilyen eszköze az Úrnak?

A jószívűség nemcsak annak szerez örömöt, aki az ajándékban részesül, hanem áldást nyer az is, aki kész az adakozásra, segítségnyújtásra (17.v.). „Aki könyörül a nincstelenen, az ÚRnak ad kölcsön, mert ő megtéríti jótéteményét” (Péld 19:17). Sőt, még az utódokra is kiterjedhet az Úr áldása azért a jótettért, amit tesz az ember. Barzillaj jót tett Dáviddal, ennek eredménye pedig az lett, hogy később Dávid király Kimhámot, Barzillaj fiát magához fogadja Jeruzsálembe (2Sám 19:32-41).

Adjon az Úr nekünk készséget a szeretet kimutatására! Eredményezzen ez örömöt sok ember szívében, és az Úr áldásának tudjunk mi is örvendezni!

Rajna Ottó

 Napi áhítat

Igehely: 1Pt 2:5–12 Kulcsige: 1Pt 2:9 „Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.”

Az Istennek szentelt élet azzal kezdődik, hogy megízleljük, hogy jóságos az Úr (3.v.). Ez a kiindulópont. Isten megkeresett, megtalált, kiválasztott és magáévá fogadott. Régen nem tartoztunk az Ő népéhez, de most már hozzá tartozunk, mert Ő örökbe fogadott minket. Megváltozott az identitásunk, megváltoztak a prioritásaink. Kik is vagyunk valójában? Isten Igéje azt mondja, hogy választott nemzetség, királyi papok, az Ő tulajdon népe vagyunk. Ezzel teljesen megváltozott az önazonosság-tudatunk. Már másképp látunk mindent, magunkat is. Micsoda kiváltság ez!