Igehely: Róm 10:14-17; Kulcsige: 10:15b „Amint meg van írva: «Milyen kedves azoknak a jövetele, akik az evangéliumot hirdetik!»”
Egy alkalommal egy igehirdető az istentisztelet elején levette a cipőjét, zokniját, majd megkérdezte hallgatóitól, milyennek látják a lábát. Hát a férfilábról mi szépet lehetne mondani?! Isten azt a lábat mégis szépnek mondja, hisz viszi az örömhírt. Jót és békességet hirdet az a szolga. Ha ebben a szolgálatban állsz, testvérem, örömmel tarts ki benne! Olyan sok hírt kapnak ma az emberek a hirdetések és különböző csatornák vagy a világháló oldalai által, de ami az embereknek a legfontosabb, amire életbevágóan szükségük van, amit feltétlenül hallaniuk kell, az a Krisztusról szóló evangélium, a jó hír.
Kedves olvasóm, akkor szép a lábunk, ha Isten azt mondja róla: ha a jó hírt visszük vele. A családodnak, a munkatársaidnak, a szomszédaidnak mind Krisztusra van szükségük. Futhatsz, szolgálhatsz rengeteget értük, de az még nem elég. A jó hírt is hallaniuk kell. De hogyan hallják, ha nem mondja nekik senki? Hogyan térjenek meg, ha nem hallják az igét? Ma kinek fogsz Krisztusról beszélni?
Kelemen S. Sándor
Az Úrtól jön a szabadulás
Igehely: Jón 2:3-10
Ha volt valaki a Seol torkában, akkor az Jónás. A tenger mélyén, egy hal gyomrában – emberileg teljesen kilátástalan helyzet. S még jobban elcsüggeszthette ebben a helyzetben az a tudat, hogy a saját hibájából került oda: engedetlen volt Isten iránt. S mit tesz Jónás? Nem dobja el magától az utolsó esélyt, vagyis nem adja fel. Istenhez kiált, sőt sikolt a halál torkából.
Jónás példája hangosan hirdeti ma este nekünk, hogy bármilyen helyzetbe kerüljön is az ember, van esély a megmenekülésre. Nincs oly mélység, nincs olyan kilátástalanság, ahova Isten keze ne érne el. Nincs olyan bezárt börtön, amelynek zárjait Isten ne tudná leverni.
Jónás magába szállt, elgondolkodott, a szíve vágyott Isten temploma után: vajha meglátná még az élők földjén Isten szent templomát! Az alázatos, bűnbánó szívet soha nem vetette el Isten. Meghallgatta Jónás kiáltását is, és válaszolt.
Elevenedjen meg a szívünk ebben a reményben: az Úrnál van a mi szabadulásunk is. Kiáltsunk Istenhez, és maradjunk veszteg, míg Ő nem hozza a szabadítást.
Kelemen S. Sándor