Igehely: Lk 7:24-30; Kulcsige: Lk 7:28 „Mondom nektek, hogy asszonytól születettek közül senki nem nagyobb Jánosnál, de aki a legkisebb az Isten országában, nagyobb nála.”
Legfiatalabb gyermekünk még nem töltötte be az öt évet, de ő magát már nagylánynak titulálja, testvérei viszont kicsinek látják. Ebből néha nagy vita kerekedik. A gyerekek önmagukhoz viszonyítják a másikat. De vajon mi, felnőttek is elkövetjük ezt a hibát? Ki legyen a nagy, ki legyen a kicsi?
Igehely: Lk 7:18-23; Kulcsige: Lk 7:22 „Ezért így válaszolt nekik: Menjetek el, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások tisztulnak meg, süketek hallanak, halottak támadnak fel, a szegényeknek hirdettetik az evangélium.”
Jézus Krisztus azért jött, hogy bizonyságot tegyen az igazságról, hogy az eltévedt juhokat megkeresse és hazavezesse, a vakoknak visszaadja szemük világát, a sánták újra járjanak, a halottak feltámadjanak, leprások meggyógyuljanak, ördöngösök megtisztuljanak.
Igehely: Lk 7:11-17; Kulcsige: Lk 7:16 „Félelem fogta el mindnyájukat, dicsőítették az Istent, és ezt mondták: Nagy próféta támadt közöttünk, és meglátogatta Isten az ő népét.”
Amikor Jézus Nain városához közeledett, a jelenlevők egy különös találkozásnak voltak tanúi. Az élet menete találkozott a halál menetével. Vajon mi fog történni e találkozás eredményeképpen? Jézus vajon csak elmegy mellettük, fejet hajtva a halál megdöbbentő hatalma előtt?
Igehely: Lk 7:1-10; Kulcsige: Lk 7:7 „Ezért magamat sem tartottam méltónak arra, hogy elmenjek hozzád, hanem csak szólj, és meggyógyul a szolgám.”
Ki az, aki méltó az üdvösségre, és ki az, aki nem? A tanítványok úgy gondolták a századosról, hogy méltó arra, hogy Jézus a szolgáját meggyógyítsa, mert sok jót tett a zsidók érdekében. A százados ellenben saját magát nem tartotta méltónak arra, hogy Jézus eljöjjön a házába.
Igehely: Lk 6:43-49; Kulcsige: Lk 6:45 „A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, a gonosz ember pedig a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.”
A gyümölcstermés egy természetes folyamat. Amilyen a fa, olyan a gyümölcse is. Az embernek is van egy alapvető természete, ami meghatározza, hogy milyen a beszéde és a cselekedete. Ezeket a gyümölcsöket az ember természetes módon megtermi, attól függően, hogy milyen a szíve állapota.
Igehely: Lk 6:37-42; Kulcsige: Lk 6:42 „Hogyan mondhatod testvérednek: Testvérem, hadd vegyem ki szemedből a szálkát! – mikor a saját szemedben nem látod a gerendát? Képmutató, előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, és akkor jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd a szálkát testvéred szeméből.”
Ha odalépünk egy automatához, és bedobjuk a megfelelő pénzösszeget, elvárjuk, hogy azonnal kiszolgáljon minket a kiválasztott termékkel. Milyen csalódást és felháborodást okoz, amikor ez valamiért nem történik meg!
Igehely: 2Tim 4:6–13; Kulcsige: 2Tim 4:7 „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.”
Pál apostol sok szenvedés között készült arra, hogy hamarosan elérkezik földi élete végéhez. Nem az elköltözés szomorúságáról beszél, hanem arról, hogy miért és hogyan élt. Élete az evangélium hirdetése, annak tisztaságának megőrzése, a hívők buzdítása, bátorítása, intése volt. Így élt és így költözött át az örök hajlékba. Nem csak most kész a halálra. Amikor elindult az Urat követni, a missziós célok tervezgetése mellett elmondta ezt is: Az Úrért kész vagyok akár meghalni is (ApCsel 20:24; 21:13). Minden ember élete harc, futás és küzdelem. A kérdés az: Miért harcolok? Miért futok?