Igehely: Lk 3:10-14; Kulcsige: Lk 3:10 „A sokaság pedig megkérdezte tőle: Akkor hát mit tegyünk?”
„Isten igéje élő és ható…” (Zsid 4:12) – valamilyen hatást vált ki a hallgató szívében. Így van ez ma is. A Lélek által hirdetett igére valahogyan válaszolnunk kell.
Igehely: Lk 3:7-9; Kulcsige: Lk 3:8 „Teremjetek hát megtéréshez méltó gyümölcsöket, és ne kezdjétek azt mondogatni magatokban: A mi atyánk Ábrahám! Mert mondom nektek, hogy Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak.”
János igehirdetése nem volt kellemes a fülnek. Mérges kígyókhoz, a tarlóégetés tüze elől menekülő viperákhoz hasonlítani az őt hallgató tömeget, ellentmond az emberi elvárásnak. A szép külső mögött rejlő tisztátalan belső világra utalt ezzel.
Igehely: Lk 3:1-6; Kulcsige: Lk 3:6 „És meglátja minden halandó az Isten szabadítását.”
Várni nem könnyű. Nehézségben, betegségben, rabságban szabadításra várni még nehezebb. A Bemerítő János szolgálatát felvezető lukácsi tudósításban idézett ézsaiási prófécia nemcsak az evangélista idejében, Tiberius uralkodásakor volt időszerű.
Igehely: Zsolt 119:89-96; Kulcsige: Zsolt 119:89 „Uram, igéd örökké megmarad, szilárdan, akár az ég.”
Életünk során mindannyiunkban felmerült a kérdés: Hogyan tovább? Meginogtak a biztosnak vélt dolgok, kifulladt az emberi bölcsesség. Ezt tapasztaltuk az elmúlt évek járványhelyzetében is.
Igehely: 1Jn 2:7-11; Kulcsige: 1Jn 2:8 „Viszont új parancsolatot írok nektek: azt, ami igaz őbenne és tibennetek, hogy múlik a sötétség, és már fénylik az igazi világosság.”
János a világosság és sötétség viszonyáról, erejéről, hatásáról tanít. Ha túl nagy a fény, vagy teljes sötétség van, bizonytalanná válik a járásunk. Lehet, hogy ismerjük a célt, de nem látjuk az odavezető utat.
Igehely: Jel 21:10-27; Kulcsige: Jel 21:23 „És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak neki, mert az Isten dicsősége világosította meg, és lámpása a Bárány.”
Emlékszem arra, amikor új házba költöztünk. A város egy kiemelkedő részén, a dombtetőn, egy csodálatosan szép lakópark egyik lakásának várományosai voltunk. Izgalommal vetettük bele magunkat az ügyintézésbe. Közben nézegettük a tervrajzokat.
Igehely: 1Móz 22:1–12; Kulcsige: Zsid 11:19 „Azt tartotta ugyanis, hogy Isten képes őt a halottak közül is feltámasztani. Ezért vissza is kapta őt, aki így a feltámadás példájává lett.”
Nagy boldogság végre megkapni azt, amire vagy akire hosszú időn át nagyon vágytunk. Vigyáznunk kell, mert az így megnyert áldások könnyen a bálványainkká is válhatnak. Idős napjaiban Izsák lett Ábrahám szívének gyönyörűsége, az egyetlene, akit nagyon szeretett. Ha Izmael elbocsátása nehéz volt Ábrahám számára, akkor Izsák feláldozása sokkalta inkább. Bármit vagy bárkit szívesebben adott volna, mint őt. Amikor az a kiváltság ér, hogy az Úr hitünk és ragaszkodásunk valódiságát kipróbálja, általában a szívünkhöz legközelebb állót kéri.