2022. április 16., szombat

DÉLELŐTT | 
Elhelyezték egy sírboltban

Igehely: Lk 23:47-56; Kulcsige: Lk 23:53 „Azután levette, gyolcsba göngyölte, és elhelyezte egy sziklába vágott sírboltban, amelyben még soha senki sem feküdt.”

A gonosz terv sikerült. A világosság már nem sérti a sötétségszeretők szemét. A népnek nincs már, kit követni, hallgatni, csodálni, hisz Jézus bűnösnek minősült, megbűnhődött, meghalt az átokfán. Nem ment könnyen, de az összefogás, az erős akarat, a rafinált taktika sikerrel járt. Lassan elül a fokozott indulat, mindenki szépen hazamegy. Azt reméli a nagytanács, hogy minden marad a régiben.

De még hátra volt a test eltemetése. Ebben az Arimátiából származó Józsefnek a szerepe kulcsfontosságú. Elment Pilátushoz, és engedélyt kért tőle, hogy Jézus holttestét eltemethesse. Majd levette a keresztről a testet, vászonba tekerte, és elhelyezte egy sziklasírba, amelybe még senkit sem temettek. Így most már lehet páskát ünnepelni, gondolhatta Kajafás és Pilátus.

Lehet sírba zárni az életet? A gonoszság erői legyőzhetik a szeretetet? Isten szeretetből fakadó kezdeményezését ember meghiúsíthatja? Nem! Isten a Fiában megbüntette a bűnt. A kereszt, a sötétség óráinak a borzalma a bűn komolyságát hangsúlyozza. Ezeket kellett elszenvednie Krisztusnak helyettünk, majd azután az Atya megdicsőítette Őt.

Nagy István

DÉLUTÁN | 

Népének keményszívűsége

Igehely: Mt 27:62-66; Kulcsige: Mt 27:64 „Ezért parancsold meg, hogy őrizzék a sírt a harmadik napig, nehogy tanítványai odamenjenek, és ellopják őt, azután azt mondják a népnek: Feltámadt a halottak közül! Ez az utóbbi csalás rosszabb lenne az előzőnél.”

Amikor Pilátus megkorbácsoltatta Jézust, talán titkon azt remélte, hogy ha a tömeg látja a véresre vert ártatlan „embert”, megesik a szívük, és engednek követelésükből, szabadon engedheti a Názáretit. De nem így történt. A nép szíve kemény maradt, hajthatatlan, és csak egyet skandáltak: „Feszítsd meg, feszítsd meg!” A gyilkos indulat kiirtott minden részvétet, a szánalom minden csírája kihalt belőlük. „A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt” (Jn 1:10-11).

Jézus meghalt, eltemették, de a főpapok és a farizeusok másnap sem nyugodtak. Nem tudni mikor, talán azon az éjszakán, eszükbe jutott, hogy Jézus beszélt feltámadásáról, és ezért összegyűltek, elmentek a helytartóhoz, hogy a segítségét kérjék. Csalónak nevezték a kivégzettet, és újabb csalástól tartva, polgári őrséget kértek a sír őrzésére. A lepecsételt sír és az őrség állítása a szív keménységének árulkodó jele. Ők nem akartak változni, ennek a lehetőségét is kizárták. Te légy nyitott, akard a változást! Legyél formálható, mint az agyag Isten kezében!

Nagy István

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
5 + 5 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:6–8 „János teveszőr ruhába volt öltözve, derekán bőrövet viselt, sáskát evett és vadmézet. Ezt hirdette: «Utánam jön az, aki erősebb nálam, és én arra sem vagyok méltó, hogy lehajolva saruja szíját megoldjam. Én vízzel kereszteltelek meg titeket, ő pedig Szentlélekkel fog megkeresztelni.»”

Malakiás próféta szolgálata után négyszáz évig hosszú csend következett. Nem volt kijelentés. Az emberekben felfokozott várakozás volt a Messiás után. Óriási terheket viseltek lelkileg és fizikailag is a megszálló római légiók miatt. Sajnos, a vallási vezetők sem enyhítettek ezeken. Az emberekre elhordozhatatlan rituális terheket róttak, amelyekért ők az ujjukat sem mozdították (Mt 23:4). Ekkor jött János, aki egyszerű ember, mégis Istentől kiválasztott eszköz volt arra, hogy nyilvánosan hirdesse a Szabadító eljövetelét.