Igehely: Jn 1:1-14; Kulcsige: Jn 1:10 „A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.”
János az evangéliumát azzal kezdi, hogy az Igéről beszél, de nem szavakra és beszédre gondol, hanem egy személyre, aki nem más, mint Jézus Krisztus. Tehát Krisztus származása a kezdetekig van visszavezetve, amikor Istennél és Istennel egyenlő közösségben volt.
Igehely: Gal 4:1-4; Kulcsige: Gal 4:4 „De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve.”
A megtestesülés a krisztustan egyik fogalma és arra a hitigazságra utal, hogy Isten Fia valóságosan emberré lett a Földön Jézus személyében. Ő egy meghatározott helyen, a történelem egy adott pillanatában Máriától született meg.
Igehely: ApCsel 10:34-43; Kulcsige: ApCsel 10:38 „A názáreti Jézust felkente az Isten Szentlélekkel és hatalommal, és ő szertejárt, jót tett, és meggyógyított mindenkit, aki az ördög igájában vergődött, mert az Isten volt vele.”
Péter apostol a Kornéliusz házánál hirdeti Isten igéjét. Azt az Igét, amely Izráel fiainak békességet hoz a Jézus Krisztus által. Az apostol azonban hamar megállapítja, hogy az Isten nem személyválogató, hanem minden nemzetben kedves előtte, aki őt féli és igazságot cselekszik.
Igehely: Jn 1:29-34; Kulcsige: Jn 1:33 „Én nem ismertem őt, de aki elküldött engem, hogy vízzel kereszteljek, ő mondta nekem: Akire látod, hogy leszáll a Lélek, és megnyugszik rajta, ő az, aki Szentlélekkel keresztel.”
Keresztelő János meglátta Jézust, amint közeledett hozzá a Jordán folyónál, ahol keresztelt. János csodálatos kijelentései által kapcsolatba hozta őt Istennel, Isten bárányának és Isten Fiának nevezvén őt. Ezt a bizonyságtételt attól kapta, aki elhívta és elküldte őt a szolgálatra.
Igehely: Ézs 61:1-3 ; Kulcsige: Ézs 61:1 „Uramnak, az Úrnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az Úr. Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsátást a megkötözötteknek.”
A Szentháromság kifejezés a legtöbb keresztyén felekezet tanítása szerint a három isteni személyre (Atya, Fiú, Szentlélek) vonatkozik. A szentháromságbeli személyek egységéről, egyenlőségéről és különbözőségéről szóló tan a Szentháromságtan.
Igehely: Róm 6:1-11; Kulcsige: Róm 6:3-4 „Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik Krisztus Jézusba kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltettünk? A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk.”
Pál apostol feltesz egy fontos kérdést: Vétkezzünk-e, hogy a kegyelem nagyobb legyen? De ezt nem azért kérdezi, mintha ő keresné rá a választ, hanem azért, mert ezt a rómaiak kérdezik és őket idézi.
Igehely: 1Móz 8:6–14; Kulcsige: 1Móz 8:11 „Estére megjött hozzá a galamb, és ekkor már egy leszakított olajfalevél volt a csőrében. Ebből tudta meg Nóé, hogy a víz leapadt a földről.”
Legtöbbünk előtt a galamb csőrében egy olajág képe jelenik meg, holott a legtöbb bibliafordításban csupán egy olajfalevél van megemlítve. A különbség most lényegtelen, semmiben nem zavarja az ige helyes értelmezését. Valószínűleg egy frissen kicsírázott olajfa hajtásának egy darabjáról van szó, mivel a nagy fákat elpusztította a vízözön. Az olajfaág már régóta az emberek közötti béke szimbóluma, így terjedt el a ma használatos ,,békegalamb” kifejezés is, holott az az Isten és ember megbékélését ábrázolja ki, és mint ilyen, Jézus Krisztus előképe.