Igehely: 1Pt 3:15-17; Kulcsige: 1Pt 3:15 „Ellenben az Urat, Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet.”
Ez az igerész megláttatja Krisztust a gyakorlati életben. Milyen jó, hogy Péter ezt is tisztázni próbálja az elvtelen hétköznapokra nézve. A sürgős dolgok mókuskerekében rohan az élet, és te is vele, de egyszer csak frontálisan ütközöl valakinek a lelki kérdésével.
Igehely: Mt 10:16-33; Kulcsige: Mt 10:32 „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt.”
„Íme, én elküldelek titeket!” – Mondhatnád, hogy a tanítványokat küldi, azaz nem téged. Te nem is vagy misszionárius, lelkipásztor, nem vagy az a „nagy hívő” sem. Mondhatnád, hogy nem tudod, hogyan kell csinálni.
Igehely: Ef 5:1-14; Kulcsige: Ef 5:1-2 „Legyetek tehát Isten követői mint szeretett gyermekei, és éljetek szeretetben, ahogyan Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk áldozati ajándékul, Istennek kedves illatként.”
Milyen nagy kegyelem, hogy nekünk, hívőknek, felragyogott Krisztus! Ameddig ez nem történt meg, addig azok a bűnök, amiket ezekben az igékben olvasunk: tisztátalanság, kapzsiság, bálványimádás és sok más bűn, mind-mind ragyogóbb, vonzóbb volt számunkra, mint Jézus.
Igehely: 1Pt 5:1-5; Kulcsige: 1Pt 5:2-3 „Legeltessétek Isten közöttetek levő nyáját, ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen, ne is úgy, mint akik uralkodnak a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei a nyájnak.”
A szolgálat kihívás, hisz egész életünket példává kell tennünk mások számára. Példaképnek lenni azt jelenti, hogy mintát képviselek arról, ahogyan Istennek kell élni. Nem elég csak elmondani a jót, hanem egy élettípust kell a testvérek elé tárnunk, ahogy tették ezt az apostolok.
Igehely: Tit 1:5-9; Kulcsige: Tit 1:5 „Azért hagytalak Krétán, hogy rendbe hozd az elintézetlenül maradt ügyeket, és presbitereket állíts szolgálatba városonként, ahogyan meghagytam neked.”
Titusz feladata nem volt egyszerű. Vezetőket kellett rendelnie a meglévő gyülekezetekben, de nem a saját elképzelései alapján, hanem az Isten által megszabott mérce szerint. Kulcsfontosságú volt, hogy a gyülekezet élére kik kerülhetnek.
Igehely: 1Tim 3:1-13; Kulcsige: 1Tim 3:5 „Mert ha valaki a maga háza népét nem tudja vezetni, hogyan fog gondot viselni Isten egyházára?”
A családfő felelőssége, hogy övéit engedelmességben, tisztességben nevelje, vezesse. A családfőnek valósággal jelen kell lennie a családjában, annak érdekében, hogy jól igazgassa azt.
Igehely: Ézs 25:1–9; Kulcsige: Ézs 25:9 „Ezt mondják azon a napon: Itt van a mi Istenünk, benne reménykedtünk, hogy megszabadít minket. Itt van az Úr, benne reménykedtünk, vigadjunk és örüljünk szabadításának!
Elfáradtál, belefáradtál a mindennapi munkába, harcokba, úgy fizikai, mint lelki síkon? Ne feledd, Isten gyermeke vagy, van remény, van szabadítás! Jézus Krisztus győzött a gonosz fölött, elveszti a halált, letörli a könnyhullatást, eltávolítja népe gyalázatát (8.v.).
Ha még nem vagy Isten gyermeke, ma még van lehetőség dönteni. Amikor megjön az Úr, és magához veszi az övéit, senki sem tud változtatni az állapotán. Adj hálát, ha te is örömmel várod az Urat! Várod-e Urad?