Igehely: Jn 1:19-28; Kulcsige: Jn 1:23 „Erre ő így felelt: »Én kiáltó hang vagyok a pusztában: egyengessétek az Úr útját«, ahogyan Ézsaiás próféta megmondta.”
Ez János bizonyságtétele: Én kiáltó hang vagyok a pusztában: készítsetek egyenes utat az Úrnak, ahogyan Ézsaiás próféta megmondta! Bemerítő János tudta, miért küldetett. Nem is vágyott többre, csak hogy kiáltó szó legyen a pusztában, és kereszteljen.
Igehely: Jn 1:14-18; Kulcsige: Jn 1:16 „Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre.”
„Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.” Ez nem más, mint az üdvtörténet, az évezredeken átívelő isteni kegyelem.
Igehely: Jn 1:9-13; Kulcsige: Jn 1:10 „A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.”
„A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt.” A világ nem volt képes befogadni a világosságot, mert inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak.
Igehely: Jn 1:6-8; Kulcsige: Jn 1:7 „Ő tanúként jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higgyen általa.”
„Én majd elküldöm követemet, aki egyengeti előttem az utat” (Mal 3:1). Számos prófécia tanúskodik a Megváltó eljöveteléről. Már közvetlenül az ember bűnbeesése után Isten szabadítót ígér az emberiségnek (1Móz 3:15).
Igehely: Jn 1:1-5; Kulcsige: Jn 1:1 „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt.”
Az Újszövetség első három evangéliuma földi megközelítésből mutatja be Jézus Krisztus életművét. János evangéliumának első része mennyei nézetből mutatja be Isten Fiának kezdetét, lényegét és küldetését, ami egészen más, mint az előző három evangéliumban.
Igehely: Zsolt 139:1-24; Kulcsige: Zsolt 139:14 „Magasztallak téged, mert félelmetes vagy és csodálatos; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt.”
Bármilyen távolságok és mélységek nyíljanak térben és időben (sőt rajtuk túl is), a hívő ember boldogan nyugtázza: ott van az Isten!
Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”
Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.