Igehely: Préd 3:1–8; Kulcsige: Préd 3:1 „Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.”
A prédikátor az élet értelmét keresi. Megállapítja, hogy mindennek megszabott ideje van az ég alatt. Felsorol 14 pár életeseményt és érzelemmegnyilvánulást, amelyeknek rendelt ideje van. Ezeket nem mi rendeljük, csak váratlanul jelentkeznek. Nem mi irányítjuk őket. Jónéhányat szívesen elkerülnénk, de nem lehet. Mi nem akarjuk a halált, a gyászt, a sírást és a rombolást. Nem akarjuk a háborút, az öldöklést, a gyűlöletet és a kődobálást. Szeretjük a születést, az ültetést, a gyógyítást, az építést, a nevetést, az ölelést... Nem választhatjuk ki magunk és szeretteink számára kizárólag azokat a dolgokat ebből a listából, amelyeket szeretünk.
Ha nem mi, akkor ki irányítja az életünk eseményeit? Isten szépen megalkotott mindent a maga idejében. ő irányít. Semmi sem véletlen. Ezért mondhatja Pál apostol, hogy minden javukra van azoknak, akik Istent szeretik. Milyen érdekes olvasni, hogy Isten előtt kedves az ő kegyeseinek a halála. A könnyeinket tömlőbe gyűjti, és majd mindet letörli az arcunkról. A szenvedés rövid és könnyű a mennyország végtelenségéhez képest. Amikor gyűlölnek minket az ő nevéért, örömre van okunk, mert nagy a jutalmunk a mennyben...
Ismerd fel Istent az életed eseményeiben akkor is, ha kellemetlenek!
Lukács János
Szívből fakadó adakozás
Igehely: 1Krón 29:6–9; Kulcsige: 1 Krón 29:9 „És örült a nép az önkéntes adakozásnak, mert tiszta szívvel, önként adakoztak az Úrnak. Dávid király is nagy örömmel örvendezett.”
Egy alkalommal a prédikátor nagyon hosszan beszélt. A padban türelmetlenül feszengett egy kislány. Odahajolt a nagymamához: „Ha odaadjuk neki a pénzt, hazaenged minket?” Sokan így gondolnak az adakozásra: a prédikátor csak a pénzünket akarja. Nehezen értjük meg, hogy az adakozás lelki szolgálat.
Dávid templomot akar építeni az Úrnak. Isten azt üzeni, hogy Salamon lesz a templomépítő. Dávid meghirdeti a tervet, a nép ráhangolódik és adakozik. Ez a történet néhány fontos alapelvet fektet le az adakozásról. Dávid azt akarta, hogy az Isten iránti tisztelet és hála motiválja az adakozókat. Az adakozás legyen önkéntes. Mindenki jusson el arra a megértésre, hogy amit ad, azt Istennek adja, nem embereknek. Soha nem azzal van a gond, hogy Isten mennyire áld meg minket anyagiakkal. A kérdés az, hogy mennyire vagyunk készségesek visszaadni neki abból, amit adott nekünk. A mértéket az Isten ügye iránti szeretetünk és elkötelezettségünk szabja meg.
A tized a törvény előtt született, mégis sokan mondják, hogy azért nem adnak tizedet, mert nem vagyunk a törvény alatt. Ábrahám tizedet adott Melkisédeknek. Nem törvény motiválta, hanem a békesség királya iránti tisztelet és hódolat. Mit adsz az Úrnak a tizeden felül?
Lukács János
Új hozzászólás