2024. augusztus 23., péntek

DÉLELŐTT | 
Isten az, aki felemel

Igehely: 1Móz 41:37–46; Kulcsige: 1Móz 41:39 „Józsefnek pedig ezt mondta a fáraó: Miután Isten mindezt neked adta tudtul, nincs hozzád fogható értelmes, bölcs ember.”

Ma sokan kínálnak képzési programokat, hogy befolyásos, jól menő, hirtelen gazdagodó vezetőt neveljenek belőlünk. A Frankfurti Iskola már jónéhány évtizede nevel olyan „mérnököket”, akik egy új világrendet hozzanak létre, amelyben persze ők játsszák az isten szerepét. Istennek is van vezetőképzője. József 13 évig járta ezt a gyakran sötét utakon vezető iskolát. Hite és tiszta jelleme nem tört meg, mert „a projektvezetője” végig mellette volt. A záróvizsgán kitűnően szerepelt: Egyiptom népe mellett családjáról is gondoskodhatott, sőt előképe lett a Szabadító Messiásnak.

A csodálatos előttem az, hogy a meggyőződése miatti szenvedés időszakában mit sem tudott arról, hogy az alagút végén Isten mivel várja. „Harmincévesen a csúcson!” – hozná le a szalagcímet a mai sajtó. Ám az Istennel töltött felkészülési időszak már nem annyira népszerű. Mózesnek 40 évbe telt a pusztában, Pál apostolnak talán 14-be Arábiában. Nem gondolod, hogy Isten téged is fel akar készíteni egy küldetésre?

Kovács Barna

DÉLUTÁN | 

Győzelmet szerző imádság

Igehely: 2Móz 17:8–16; Kulcsige: 2Móz 17:11 „És az történt, hogy valahányszor Mózes fölemelte kezét, Izráel volt az erősebb, amikor pedig leeresztette a kezét, Amálék volt az erősebb.”

A nyilvánvaló nagy ellenséget a tenger vize elnyelte, most pedig szinte a semmiből egy megmagyarázhatatlan ellenség támad rájuk. Szándéka az volt, hogy a menekülésben elfáradt népet lekaszabolja. A hiányosan felfegyverzett, katonailag képzetlen népen csak egy valaki segíthet: a Szabadító Isten. Azóta sokszor elfelejtjük, hogy az igazi csatát térdeinken, imádságban vívjuk meg. Nem egyszer tapasztaltuk meg, hogy amíg imádkoztunk, addig Isten megnyitotta a lehetőségek ajtaját, bezárta a rágalmazók száját, átvezetett a lehetetlennek tűnő akadályon. Mégis olyan nehezen tanulunk ezekből az átélésekből. Izráel népének sokféle csatát kellett vívnia; egyedül az Amálekkel szembeni csatát kellett végigimádkoznia.

Mindannyiunknak megvan a saját amálekje, aki ellen nincs más hatékony fegyver, csak a kitartó imádság. A közösség ereje is annak imádságától függ. D. L. Moody-tól származik a következő mondás: „Istennek minden hatalmas munkája egy térdeplő alakhoz vezethető vissza.” Milyen nagy igazság!

Kovács Barna

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
9 + 4 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Sám 16:4–13 Kulcsige: 1Sám 16:11 „Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Itt van az összes fiad? Hátra van még a legkisebb – felelte ő –, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel ezt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik.”

Dávidnak ez az útja – pásztorságtól a királyságig – arra emlékeztet bennünket, hogy Isten gyakran a legkevésbé valószínű jelölteket választja a legnagyobb céljaira. Amikor Sámuel eljött, hogy Isai fiai közül felkenje Izráel következő királyát, a legfiatalabb fiúra a legkevésbé sem gondolt. Isai és minden ember, aki akkor ott jelen volt, azt nézte, ami a szem előtt van; vagyis a kor elvárásainak, normáinak megfelelően ítélték meg a jelölteket. Isten azonban látja azt, amit mások nem, vagy nem is akarnak, mert más a kor aktuális elvárása – a neki szentelt szívet.