2024. augusztus 24., szombat

DÉLELŐTT | 
Hatalom vagy küldetés

Igehely: Zsid 11:23–29; Kulcsige: Zsid 11:25-26 „Mert inkább vállalta Isten népével együtt a szenvedést, mint a bűn ideig-óráig való gyönyörűségét, mivel többre becsülte Egyiptom kincseinél a Krisztusért való gyalázatot, mert a megjutalmazásra tekintett.”

Az 1974. szeptember 11-i bukaresti központi sajtó terjedelmesen beszámolt Dr. William Tolbert, libériai elnök szocialista hazánkban tett látogatásáról. Arról viszont hallgattak, hogy testvérünk a Baptista Világszövetség elnöke is volt egyszemélyben. Kifejezett óhaja volt, hogy meglátogassa a viszontagságos körülmények között levő bukaresti Szentháromság Baptista Gyülekezetet. Amikor a díszes vendéget felkísérték a szószékre, testvérünk fogta az elnöki jogart, amit mindenüvé magával vitt, betette a szószék fiókjába, és azt mondta: „Itt Jézus az Úr!” Tolbert felhasználta nemzetközi diplomáciai hírnevét, hogy a kommunista elnyomás miatt szenvedő hittestvéreit meglátogassa, ügyüket pártfogolja. Később a gyülekezet engedélyt kapott arra, hogy új imaházat építhessen a főváros egy csendes, központi fekvésű telkén.

Imádkozzunk azért, hogy önkormányzati, országos és európai képviselőink ne éljenek vissza hatalmukkal, hanem „Egyiptom kincseinél” fontosabbnak tartsák a keresztyén hit gyakorlását!

Kovács Barna

DÉLUTÁN | 

Mennyei diadalének

Igehely: Jel 15:1–4; Kulcsige: Jel 15:3 „és énekelték Mózesnek, Isten szolgájának énekét és a Bárány énekét: «Nagyok és csodálatosak a te műveid, mindenható Úr Isten, igazságosak és igazak a te utaid, népek királya.»”

A 80 éves Mózes vezette azt a kórust, amely a Vörös-tenger partján énekelt. Szemeikkel látták, ahogyan az ellenség odavész. A báránynak köszönhették, hogy kijöhettek a szolgaság házából, és a tenger víztükrét nézve szabadságukról énekelhettek. A mennyei üvegtengernél újból felhangzik ez az ének, kiegészülve a Bárány énekével. Míg a Mózes énekét a megszabadultak énekelték, addig a Bárányét a győztesek. Milyen szép kép: úgy a szabadulásunk, mint a győzelmünk a Báránynak köszönhető. Szabadítónkról énekelni felemelő dolog.

Amikor Isten meglátogatta gyülekezetünket ébredéssel 1976-77-ben, az a szokás alakult ki, hogy ha valaki megtért, akkor elénekeltük neki az Öröm van a mennyben c. éneket. Sokáig nem telt el úgy vasárnap, hogy ne zengett volna ez az ének. Aztán ki-kimaradt egy-egy vasárnap. Ma már, sajnos, nagyon ritkán csendül fel ez az ének.

Kérjük Istent, hogy újból adjon okot gyülekezeteinkben az ilyen éneklésre; a bűnből való szabadulás és a győzelem megéneklésére!

Kovács Barna

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
5 + 1 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Róm 9:30–10:10; Kulcsige: Róm 9:9 „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz.”

Azt szokták mondani, hogy a hit mindenkinek magánügy. Ez nem igaz. Jézus ezt mondja: „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt” (Mt 10:32–33). A tanítványok Jézus feltámadását nem hitték el, akkor se, ha olyanokkal beszéltek, akik találkoztak a feltámadott Jézussal. Szükséges volt a személyes találkozás Vele. Mivé váltak a találkozás után? „Mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk.” (ApCsel 4:20)