2023. november 15., szerda

DÉLELŐTT | 
Az elrejett kincs, az igazgyöngy és a háló

Igehely: Mt 13:44-52; Kulcsige: Mt 13:52 „Ő pedig ezt mondta nekik: Azért minden írástudó, aki tanítványává lett a mennyek országának, hasonló ahhoz a házigazdához, aki újat és ót hoz elő kamrájából.”

A szántóföldbe elrejtett kincs példázata: A szántóföld az Evangélium. A kincs az Úr Jézus. Ahhoz, hogy Őt megtaláljuk, mélyre kell ássunk az Igében. Ha közömbösen olvassuk a Bibliát, nem fogjuk megtalálni a Kincset.
Az igazgyöngy példázata: A kereskedő gyöngyöket keresett. Életét ennek a célnak szentelte. Sok embernek nincs konkrét életcélja. A Biblia szerint két célunk lehet: vagy Istennek élünk, vagy a gonosznak.
A tengerbe vetett háló példázata: Ez a hetedik példázat. E példázatokkal Jézus Krisztus feltárja azt a célt, amit a Benne hitre jutó megtalálhat. Isten az Ő kegyelmes szeretetét az Evangélium hirdetésével mutatja be. A háló, amelyet kivetett, az evangélium hirdetése, amely mindenféle halat összefog. A szétválogatás nem a mi feladatunk. Azt majd a mennyei angyalok fogják végezni.
Jézus Krisztus azért mondja el ezeket a példázatokat Isten országáról, hogy az ember vágyakozzon ebbe az országba, amelyet nem a térképen kell keresni. Isten országa az Ő királyi uralmát jelenti. Isten országa ott van, ahol az Úr uralkodik.

Szűcs Attila

DÉLUTÁN | 

A Szentlélek által valljuk Úrnak Jézust

Igehely: 1Kor 12:1-3 „A lelki ajándékokra nézve pedig nem szeretném, testvéreim, ha tudatlanok lennétek. Tudjátok, hogy amikor pogányok voltatok, ellenállhatatlanul vonzott valami benneteket a néma bálványokhoz. Ezért tudtotokra adom, hogy senki sem mondja: „Jézus átkozott”, aki Isten Lelke által szól; és senki sem mondhatja: „Jézus Úr”, csakis a Szentlélek által.”

A Szentlélek munkája az, amikor az ember Jézus Krisztust úrnak vallja a szívében. Ahol nem követik Jézust a Lélek által, ott a keresztyénség csupán egy üres fogalom, vallásosság, szokás és hagyomány. Amikor Jézus elküldte a Szentlelket, tanítványait arra bátorította, hogy legyenek tanúk. Egy tanú vallja azt, amit látott, amit tud és amit tapasztalt. Mi is az Ő tanúi vagyunk, ezért vallanunk kell és bizonyságot kell tennünk, hogy Jézus Krisztus a mi Urunk. Nem kell szégyellni ezt elmondani másoknak. És ami ennél is több, úgy kell élnünk, hogy mások ezt meglássák életünkben.
Hogyha életünk nem bizonyítja, hogy Jézus a mi Urunk, akkor marad életünkben az irigység, az önzés, az óember és a keserűség. Ha Ő az Úr életünkben, Vele átéljük, hogy nem vagyunk magunk, és nem vagyunk a kétségbeesés emberei. Megtapasztaljuk, hogy Ő jelen van életünkben akkor is, amikor körülöttünk az embereket félelem, hitetlenség vezeti. Valljuk hát bátran, a Szent Lélek által, hogy Jézus Krisztus a mi Urunk!

Szűcs Attila

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
8 + 9 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.