Igehely: Zsolt 118:19-29; Kulcsige: Zsolt 118:19 „Nyissátok ki előttem az igazság kapuit! Bemegyek, és hálát adok az Úrnak!”
A kapu az összekötés és elválasztás eszköze. Az egyik tér véget ér, egy másik kezdődik, közte van a kapu. A Szentírásban először Jákób használja ezt a kifejezést. Arról a helyről mondja, ahol álmában az égig érő létrát látta: „Milyen félelmetes ez a hely! Nem más ez, mint Isten háza és a menny kapuja” (1Móz 28:17). Kérd Istent, hogy legyen kegyelmes hozzád, és nyissa meg a mennyei dimenziót, adjon örökkévaló javaiból ezen az ünnepen!
Ezékiel látomást kapott egy városról, amelynek az a neve, hogy: „Ott van az Úr”. Ennek a városnak 12 kapuja van, és ezek Izráel 12 törzséről vannak elnevezve (Ez 48:30-35). Ezékiel továbbá részletes látomást kapott egy templomról, amelynek több kapuja van (40-44 rész). A 118. zsoltár a templomba való bevonulásról szól. A 19. versben a zsoltáríró a kapu őreit szólítja meg: „Nyissátok ki előttem az igazság kapuit!” Ahogyan vannak kapui a halál hazájának (Zsolt 9:14; 107:18; Mt 16:18), úgy vannak kapui az igazságnak, az üdvösség területének is. Fontos volt a kapukon való átvonulás, fontos átmenni egyik térből a másikba. Oda menni, ahol van az ÚR. Ünneplésünk lényege: Istennel lenni, neki ajándékot vinni, örömmel vigadozni jelenlétében: „Bemegyek, és hálát adok az ÚRnak!”
De hol találjuk Őt? Melyik kapu vezet hozzá? A zsoltár tanúsága szerint az első kapu, az igazság kapuja a templom udvarába vezetett. Innen lépcső vitt a felső udvar kapujához, az Úr kapujához (20. v.). Ezen átmenve lehetett a templomhoz jutni. Ide csak igazak mehettek be (Ézs 26:2). Akkor mi lesz velünk, mert mi „mindnyájan olyanok lettünk, mint a tisztátalanok, minden igazságunk olyan, mint a szennyes ruha” (Ézs 64:5)? Van egy kapu, amely a megtérő bűnösök kapuja. Jézus mondta: „Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják” (Mt 7:13-14).
A kapunyitás az Úr előtt az élet befogadását jelenti. Krisztussal ünnepelsz? Ő életed királya? Hogyan és mivel fejezed ki hódolatodat iránta?
Nagy István
Imádattal szolgáljuk a Királyt! - Jel 5:11-14
Jézus Krisztus: a szolga-Király – Zsolt 24; Jn 12:20-33 (Jn 12:23-24)
Áldott a király, aki az Úr nevében jön
Igehely: Lk 19:28-40; Kulcsige: Lk 19:38 „És ezt kiáltották: Áldott a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban!”
Lukács aprónak tűnő, de igen fontos információkat gyűjtött össze és írt le Jézus tetteiről és tanításairól. A 28. versben az evangélista rámutat, hogy egy bizonyos tanítás után Jézus továbbhaladt Jeruzsálem felé. A Lk 19:11-27 szakaszban találjuk a minák példázatát. Ezt a tanítást azért mondta Jézus, mert közel volt Jeruzsálemhez, és mivel sokan azt gondolták, hogy a közelgő ünnepen meg fog jelenni Isten országa, amely radikális politikai változást hoz Izráel történelmében. Jézus tisztázza, hogy az Ő királyi bevonulása még nem hozhatja a nép ilyen irányú várakozását. A királyság előtt a nemesember távoli országba utazik, és ott szerez méltóságot magának, majd azután jön vissza dicsőséggel, mint bíró.
Ugyan még nem jött el a politikai változás ideje, de ez nem jelenti azt, hogy Jézus a körülmények játékszere, hisz tanítványai felé királyként rendelkezik: „Menjetek a szemben fekvő faluba, és amikor beértek, találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember: oldjátok el, és vezessétek ide.” A szamárcsikós vonulás üzenetet hordozó magatartás volt, a Zak 9:9 próféciájának a beteljesedése. A szamárcsikó nem ítéletet hozó, büntető uralkodót hoz, hanem Békefejedelemként jön rajta a Szolgakirály.
A király az Úr nevében jön. Ezt nem Jézus állítja magáról – de nem is tiltakozik ellene –, hanem a hangos tömeg. Gyermekek és felnőttek szájából zeng az ének: „Áldott a Király, ki jő az Úrnak nevében! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban!” Figyeljük meg, hogy az éneklők nem a maguk személye miatt énekelnek és örülnek. Nem azt mondják, hogy: mi áldottak vagyunk, hanem a 118. zsoltárból idéznek: „Áldott a Király, aki jön az Úrnak nevében!” A tanítványok ujjongásának az igazi oka tehát nem az ő személyük, hanem az Úr. Ő az áldott, az ünnepelt király. Ma sincs ez másképpen.
Sajnos, ma a kövek kiáltásától hangos a világunk. A tiszteletlenség, az istenfélelem hiánya, mindenféle bűn Krisztus áldozatát gyalázza. Te mit teszel? Vállald bátran hitedet, dicsérd örömmel Királyodat!
Nagy István
Új hozzászólás