Igehely: Zsolt 127:1-5; Kulcsige: Zsolt 127:2 „Hiába keltek korán, és feküsztök későn: fáradsággal szerzett kenyeret esztek. De akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget.”
Sok hiábavaló dolog létezik, de a pihenés nem az, viszont a lustaság igen. Amikor a földműves déli ebédje után lepihen egy kicsit, az nem hiábavaló, hiszen erőt gyűjt és több lelkesedéssel végezheti tovább a munkát, tehát egy befektetés. A gyári munkás esetében is a szünet nagyon fontos. Olvastam egy orvosi szaklapban, hogy az ember -felépítésénél fogva-rendelkezik olyan fizikai és pszichikai szükségletekkel, amelyek csak a pihenés és kikapcsolódás által erősödnek és fejlődnek. Az ember értelmileg, érzelmileg és pszichológiailag csak akkor haladhat előre céltudatosan, ha megvan a Teremtő által kijelölt pihenési idő.
A sok munka és rohanás után szükségünk van a pihentető álomra, azt is elegendő mennyiségben, legalább 7 órán keresztül. Így megújul erőnk és reménységgel nézhetünk a feladataink elé. És még valami nagyon fontos, az, hogy szeressük Istent, mert Ő is szeret minket! Enélkül a meggyőződés nélkül üres és céltalan az életünk. Ha testünknek alvásra van szüksége, a lelkünknek Isten szeretetére, enélkül alvajárók lennénk, rémálom lenne az élet, kín és szenvedés, de Isten szeret. Szeressük mi is Őt!
Szűcs Sándor
Zarándokok törvénye
Igehely: 5Móz 16:16–17; Kulcsige: 5Móz 16:16 „Évenként háromszor jelenjék meg minden férfi Istenednek, az ÚRnak a színe előtt azon a helyen, amelyet ő kiválaszt: a kovásztalan kenyér ünnepén, a hetek ünnepén és a lombsátrak ünnepén. De senki se jelenjék meg üres kézzel az ÚR színe előtt!”
Hála Istennek, hogy van mihez és Kihez viszonyítani az életünket. Mi zarándokok vagyunk, a mennyországba igyekszünk és figyelembe vesszük az előírásokat és törvényeket. Melyeket?
Az istenfélelem szükségességét. Ez az életünk alapja: tisztelni Istent, hódolni Előtte. Úgy alakul ez ki, hogy életünket Isten Igéjére építjük, amely megmarad örökké. Figyelembe vesszük a közösséget is, Isten népét, amely az Isten házában jön össze rendszeresen. E két tényező tehát, az Ige és a Gyülekezet (a Biblia és a testvérek) által nevel bennünket Isten. Az érettség folyamatát. A férfiakat szólítja meg az Úr, a család papjait, hogy elérje az egész népet. Szükséges a felelősségteljes, teherbíró, szolgáló férfiak és családok jelenléte. Ez az érettség egy folyamat, egy nevelés, amit át kell venni Istentől a Tőle jövő lelkülettel. Az adakozás lelkületét. Abból kell adni és ahhoz mérten adni, amit Isten már előzőleg ideadott. Önzetlenül, örömmel és bőségesen adni, segíteni, ez a jó lelkület.
Ha igyekezünk az istenfélelemre, a lelki érettségre és az adakozó lelkületre, akkor Isten akaratát cselekesszük.
Milyen gyakorlati dolgokban mutatkozik meg az istenfélelem?
Milyen az adakozó életem?
Szűcs Sándor
