Igehely: 2Móz 23:10-12; Kulcsige: 2Móz 23:12 „Hat napon át végezd munkádat, de a hetedik napon pihenj meg, hogy nyugta legyen ökrödnek és szamaradnak, és lélegzethez jusson szolgálóleányod gyermeke és a jövevény.”
Isten tervének betartása áldott következményekkel járt. Az egyik következménye a társadalmi rend és jólét kialakulása. Nem a munkás kihasználása és kizsákmányolása volt a cél, hanem az, hogy tiszteljük meg a munkás személyét és jogait. Így a gazdagok és szegények, a cégtulajdonos és a munkás közötti megkülönböztetés megszűnik, csak egy létezik: a másik ember jóléte. Még a gépek és gyárak szüneteltetésének is megvannak az előnyei, amit mérni lehet a levegő tisztaságában és az energiamegtakarításban, ami nagyon jó és kívánatos.
Keresztyén magatartásunk része kell legyen ez az egymással való törődés és segítőkészség. Tegyük félre az előítéleteket, büszkeségünket és segítsünk egymásnak! Lássuk meg a szükségben levőt, látogassuk meg, ismerjük meg jobban, pontos szükségeit töltsük be. Ünnepeljük meg a találkozást, étkezzünk együtt, igyunk meg egy teát vagy kávét együtt, beszélgessünk, segítsünk. Lehet, valaki munkahelyet kap egy ilyen beszégetés alatt, más bátorítást és megnyugvást. Ahogy Boáz segítette Ruthot, mi is megváltoztathatjuk valaki életét, nemcsak egy csomaggal, hanem egy beszélgetéssel, törődéssel.
Szűcs Sándor
A bujdosó Jákób és a fáraó
Igehely: 1Móz 47:7–10; Kulcsige: 1Móz 47:7 „József apját, Jákóbot is bevezette, és odaállította a fáraó elé. Jákób áldást mondott a fáraóra.”
Egy rendkívüli találkozásról olvastunk az Igében és több tanulságot vonhatunk le. Az első, amit ki szeretnék emelni: a szeretet bemutatása. Jákób köszönti az uralkodót és családiasan elbeszélgetnek, ami a kedvességnek és megbecsülésnek a jele. Erre van szükség ma is az emberek között, köszönő és beszélő viszonyban lenni mindenkivel.
A második tény, ami látunk, Jákób megalázkodása és bűnbánata. Azt mondja, hogy bujdosó volt, rejtőzködött apjától, majd testvérétől. Mélyen megsebesítette őt e rossz viselkedés és most alázatosan bevallja.
A harmadik igazság, hogy eszébe jut Isten fegyelmezése is, amikor az évek nyomorúságáról beszél. Ő elért mindent, amit külsőleg szeretett volna, de belül üres maradt, tele sebekkel, amelyek behegedtek ugyan, de látszanak. Amit vet az ember, azt aratja. Legyen ez számunkra figyelmeztetésül.
A negyedik szempont az erő bemutatása, Isten erejének jele. Imádkozik, megáldja a fáraót. Ez a készség, ez a tett felülemeli mindenen és mindenkin. Nem a gazdagság, a magas tisztségek tesznek naggyá, hanem az, amikor a felebarátom javát, előmenetelét akarom.
Honnan lehet tudni azt, ha valaki alázatosan beszél önmágáról?
Mit tehetek én ma a körülöttem elő emberekért?
Szűcs Sándor