Igehely: Mt 11:1-6; Kulcsige: Mt 11:4 „Jézus így válaszolt nekik: «Menjetek, és mondjátok el Jánosnak, amiket hallotok és láttok.»”
Bennünk, emberekben sok kérdés motoszkál. Egyeseket pusztán kíváncsiságból teszünk fel, másokat viszont komoly érdeklődésből, mert az élet nagy kérdéseire szeretnénk megkapni a választ. Jánosban is sok kérdés merülhetett fel a börtönben. Valószínű bennünk is sok kérdés tevődne fel egy ilyen helyzetben. Jézus üzenetében ott volt a válasz, és János ebből megértette, hogy tulajdonképpen minden azért történik, aminek ő korábban az útkészítője volt.
Az életnek vannak nagy kérdései, mint például: ki legyen a házastársam? Milyen munkát végezzek? Hol akar látni Isten? Menjek külföldre dolgozni vagy maradjak inkább itthon? Kérdéseidre kitől várod a választ? János személyesen Jézustól kapott feleletet. Jézus nem direkt módon válaszol Jánosnak, hanem elmond olyan dolgokat, amiből János mindent megért. Valószínű, hogy mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy milyen kapni vagy nem kapni kérdéseinkre választ. Az sem mindegy, hogy ha kérdéseinkre választ kaptunk, hogy az igazából a megfelelő válasz vagy sem. Egy kérdésre jöhet több válasz is, de nem lesz mind megnyugtató. A kérdéseinkre a válasz igazán akkor megnyugtató, amikor azt Krisztustól kapjuk. Amikor kérdéseinkre választ keresünk, tulajdonképpen ez bennünket is mérlegre tesz. Mennyire vagyunk készek elfogadni Jézus meggyőző válaszát. János tovább már nem kételkedett, mert választ kapott, megértette, és ez megnyugvással töltötte el. Jézusnak ma is gondja van rá, hogy ne csak egy általános választ adjon, hanem az legyen meggyőző is. Mégis, ha őszintén megvizsgáljuk magunkat, el kell ismernünk, hogy a kapott felelet után olykor kétkedés és bizalmatlanság emésztett, és ezzel megszomorítottuk Megváltónkat. Kérdéseid vannak, mondd el Jézusnak és hidd, hogy amit Ő válaszol és ahogy válaszol az neked éppen a legmegfelelőbb.
Papp László
Imaáhítat: Adjunk hálát, mert Krisztus mindezen cselekedetei mind a mai napig megtapasztalhatók! – Ézs 61:1
Bibliaóra: Hallgassunk az Úr szavára! – Jer 36:1-16, 22-32 (ApCsel 10:33b)
Boldogok, akiket az igazságért üldöznek
Igehely: Mt 5:10-12 (2Kor 1: 3-7) „Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa. Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek.”
Mi az igazság? Ma is időszerű kérdés, mert mindenki úgy gondolja, hogy neki van igaza. Némelyek azt gondolják, hogy ha a véleményük nyilvánítása miatt szenvednek, akkor ők már az igazságért szenvednek. Itt azonban másról van szó. A valódi igazság nem emberi termék, hanem az Isten beszéde, az Ige. Ha az igazságot akarjuk képviselni, akkor alázattal félre kell tegyük a magunk vélt igazát, és ki kell mondanunk, hogy ez csupán egy vélemény. Amikor az Igét képviseljük, mint igazságot, és megkülönböztetés, hátrány, gúny ér miatta, akkor szenvedünk az igazságért.
De hogyan kapcsolja össze Jézus a boldogságot a szenvedéssel? Világi gondolkodás szempontjából a kettő nem járhat együtt, de az Ige szempontjából igen. Ha valaki őszintén Krisztust képviseli, akkor a kettő járhat együtt. Boldogság azért, mert megismerte az igazságot, és ebben is követheti Megváltóját. Aki ezt megtapasztalja, az el tudja mondani, hogy van ilyen boldogság. Légy kész Krisztusért vállalni bármit, hogy boldog lehess! Ebben az Igében a legmélyebbre ható vizsgálatot éljük át, hisz a boldogság általában pozitív dolgokhoz van kötve, de itt korántsem ezt találjuk. Tulajdonképpen az, aki az igazságért van üldözve, szembesülnie kell azzal, hogy nem igazán közkedvelt ember. De azt is meg kell jegyeznünk, hogy itt nem fanatikusokról van szó, sem nem azokról, akik egy emberi ügy miatt vannak üldözve, hanem itt azokról van szó, akik olyan elveket képviselnek, amik a Bibliában gyökereznek. Tulajdonképpen az üldöztetés az igazságért nagy áldással jár. Nem mindenki tudja meg, milyen boldognak lenni az üldöztetésért. Végső soron az a hiteles a szenvedésben is, aki a krisztusi igazsághoz hű marad. Feltehetjük magunknak azt a kérdést, hogy tudjuk-e, hogy mit jelent igazán az igazságért szenvedni? Ha hasonlóvá váltunk Őhozzá, ha fény és világosság vagyunk, ha a sötétség ellen harcolunk, előbb vagy utóbb megtapasztaljuk ennek valóságát. Kívánom, hogy Isten Lelke vezessen el bennünket az igazságra, ha pedig valamikor sor kerül arra, hogy szenvedjünk az igazságért, akkor ez kizárólag Krisztussal legyen kapcsolatos.
Papp László
