2020. február 21., péntek

DÉLELŐTT | 
Az egyik fő jézusi paradoxon

Igehely: Mt 10:34-39; Kulcsige: Mt 10:39 „Aki megtalálja életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti életét énértem, az megtalálja azt.”

Jézus szavai és szolgálata néha emberi logikánkat meghaladó igazságokat tartalmaz. Ilyen igazság például, hogy az igaz életét adja a bűnösért; Jézus Krisztus bűnössé lett, hogy mi Isten igazsága legyünk általa; Jézus Krisztus halálával kezdődik a tanítvány élete. Talán a tizenkét tanítvány nagy szemekkel hallgatta Jézus szavait, amikor arról kezdett beszélni nekik, hogy nem a békesség földre jöttének célja, hanem a kard, vagyis konfliktus a családtagok között. Bizony Jézus követése a tanítványt is a kereszthez vezeti. Az első találkozás a kereszttel az igazi élet kezdetét jelentette. Az új életben haladva, azonban szükséges eljutnunk saját keresztünkhöz és felvenni azt, azaz meghalni, letenni saját vágyainkat, akaratunkat, elképzeléseinket. A krisztuskövetésünket lássuk értékesebbnek a saját családtagjainkkal ápolt kapcsolatnál is. Jézus azt üzeni, hogy amikor az Ő követésében eljutsz a saját keresztedhez, akkor találod meg az igazi életet. Saját kereszted, igazi életed, szolgálatod megtalálása a győzelemhez vezető út. Kövesd Jézus lépteit, kereszted hordozásával találd meg az utat a győzelmes élethez.

Szabó Sándor

DÉLUTÁN | 

Könyörögjünk Jeruzsálem békességéért!

Igehely: Zsolt 122:1-9; Kulcsige: Zsolt 122:6-7 „Kívánjatok békét Jeruzsálemnek! Legyenek boldogok, akik téged szeretnek! Legyen békesség falaidon belül, legyen boldogság palotáidban!”

Akár a Bibliát olvasva, akár a híreket hallgatva, megtudhatjuk, hogy a zsidók és arabok közötti viszály a leghosszabb konfliktus, ami valaha létezett a történelem alatt, két nemzet között. Ábrahám türelmetlenségének gyümölcse, Izmael. Leszármazottjai mai napig harcban állnak Isten választott népével. A ma esti buzdítás, hogy Jeruzsálem, illetve a zsidó nép békéjéért imádkozzunk. Mondj áldást Izráelre, hisz, amit Isten ígért Ábrahámnak, az ma is igaz és élő beszéd: „Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat.” (1Móz 12:3) Ábrahám leszármazottjai, a zsidó nép, ma is él. Érdekes megvizsgálni, hogyan alakult azon nemzetek története, akik valamilyen formában kapcsolatba kerültek a zsidó néppel. Ábrahám Istentől kapott ígérete erőteljesen megvalósult valamennyi nemzet és nagybirodalom történelmében. Éppen ezért buzdítalak, hogy imádkozz Jeruzsálem békességéért, mert te is ugyanannak az áldásnak a részesévé válsz. „Krisztus megváltott minket a törvény átkától, úgy, hogy átokká lett értünk […] azért, hogy Ábrahám áldása Jézus Krisztusban a pogányoké legyen…”

Szabó Sándor

 Napi áhítat

Igehely: 1Thessz 2:13–20; Kulcsige: 1Thessz 2:14 „Mert ti, testvéreim, hasonlóvá lettetek az Isten gyülekezeteihez, amelyek Júdeában vannak, és a Krisztus Jézusban hisznek, mivel ugyanazokat szenvedtétek el ti is a saját népetektől, mint ők a zsidóktól.”

Amint a thesszalonikai gyülekezet megszületett, egy új valóságban is találták magukat. A helyi gyülekezet identitása nem abban merül ki, hogy Krisztus és mi, thesszalonikaiak. Pál kinyitja az ablakot, és megmutatja az új testvéreknek, hova is kerültek: „Mert ti, testvéreim, hasonlóvá lettetek az Isten gyülekezeteihez, amelyek Júdeában vannak, és a Krisztus Jézusban hisznek, mivel ugyanazokat szenvedtétek el ti is a saját népetektől, mint ők a zsidóktól” (14.v.).