Igehely: 2Pt 3:9-14; Kulcsige: 3:14 „Ezért tehát, szeretteim, minthogy ezeket várjátok, igyekezzetek, hogy ő tisztának és feddhetetlennek találjon benneteket békességben.”
A messiásvárásunkat nagyban meghatározza az, hogy milyen felfogású és életvitelű emberek vagyunk. Van, aki mindig elé megy a dolgoknak, ezért mindig naprakész. Az ilyen ember számára természetes, amit Péter a Szentlélek által kér, ő kényesen vigyáz a tisztaságára. Neki más területen vannak komoly kisértései. Aki viszont halogatja a dolgait, annak komoly figyelmeztetés az apostol szava, aki állandó készenlétre szólít fel. Ha megfigyeljük a világban történő eseményeket, katasztrófákat, baleseteket, akkor láthatjuk, hogy nincs idő semmire azokban a helyzetekben. Hiszen előtte minden olyan természetes, és a következő pillanat már visszafordíthatatlan, ott már nincs idő semmire. A Messiás megérkezése pedig a világtörténelem legfontosabb eseménye, mert egy örökkévalóságra meghatározza a létezésünket. Az örök élet és az örök halál közül az egyik meghatározza az öröklétünk milyenségét. Sokan gondolják, hogy Isten dönti el az öröklétük milyenségét. Igazából mi döntjük el, Isten csak nyilvánvalóvá teszi a döntésünket. Te döntöd el, hogy készen várod őt, vagy nem. A halogatott döntés, az mindig nemleges döntés.
Tenkely Béla
A testté létel szükségessége: a törvénynek lehetetlen volt
Igehely: Róm 8:3, Zsid 10: 1-10
Az ószövetségi törvénynek nem az volt a célja, hogy megoldja a bűn kérdését, hanem hogy szembesítsen bennünket a bűnösség valóságával, természetével. A bűnös állapottól szabadulni akaró ember szembesül azzal, hogy nem elég megtisztulni az éppen elkövetett bűn következményétől. A bűnös állapotra a törvény nem tud megoldást nyújtani, mert a bűn bekebelezte az ember teljes lényét. Nem restaurálásra van szüksége az embernek, hanem megelőzésre. A törvény csak arra adatott, hogy erre a felismerésre elvezessen, hogy kialakítsa bennünk a bűntől való szabadulás igényét, valamint a megnyert szabadság megbecsülését. Mióta van számítógép, azóta nem probléma, hogy írás közben mennyit hibázik az ember, mert utólag mindent ki lehet javítani, s a végeredményt nem befolyásolja a gyakori hibázás. Az írógépek világában ez teljesen másként működött, ott bosszantó volt a hibázás, mert gyakran elölről kellett kezdeni az írást, mert a javítás korlátozottan állt rendelkezésre. Mit változtat a gondolkodásunkon, hogy Krisztusban van szabadulási lehetőség?
Tenkely Béla
Új hozzászólás