Igehely: 1Sám 17:31-47; Kulcsige: 1Sám 17:33 „De Saul ezt mondta Dávidnak: Nem mehetsz el, hogy megvívj ezzel a filiszteussal, mert még fiatal vagy, ő pedig harchoz szokott ember ifjúkora óta.”
A hívő ember hitének mértéke nem mindig arányos az évei számával. Jézus arra tanít minket, hogy legyünk olyanok, mint a gyerekek; és az egyik dolog, amire ez vonatkozik, éppen az a tiszta, félelmek és számítgatások nélküli hit, amivel a gyermek elhisz dolgokat, megbízik a szülei szavában. A gyermeki hit gyakran megszégyeníti a sokéves tapasztalatot és bölcsességet. Ez a hit tudomásul veszi a realitás nehézségét és kilátástalanságát, a filiszteus rémisztő erejét, de jól tudja, hogy nem a látható dolgoké az utolsó szó. A hit láthatóvá teszi a láthatatlant, új valóságot teremt, ahol már nem testben, hanem a Lélek fegyverzetével kell harcolnunk. Ebben ad nekünk példát a fiatal Dávid.
Kérdezzük meg magunktól, hogy miközben felnőttünk, sokat látva és tapasztalva, vajon nem lettünk-e olyan realisták és földhözragadtak, akik nehezen tudunk már őszintén a hit valóságában járni. Minek van nagyobb ereje az életünkben: az átélt tapasztalatoknak vagy Isten ígéreteinek? Vannak-e olyan területei életünknek, ahol már régóta távolról, megdermedve és visszahúzódva figyeljük „Góliát” romboló munkáját? Miben kellene megújulnia, gyermekivé válnia hitünknek?
Bálint Dávid
Van Főpapunk a nehéz helyzetekben is
Igehely: Zsid 10:19-31
Az élet problémái között semmi nem nyújt nagyobb vigaszt annál, mint mikor tudom, nem vagyok egyedül. Valaki mellettem van és segít. Ez pedig nem más, mint Jézus Krisztus.
Hogyan lehetünk részesei a nehéz helyzetekben főpapi szolgálatának?
Mindenekelőtt, ha bizalommal vagyok iránta. Akiben nem bízok meg, attól nem várok segítséget. Jézus azoknak kész segíteni, akik bizalommal járulnak hozzá.
Hozzá csak az általa készített úton juthatok. Ez az út új út. Kegyelemmel van kikövezve. Ez az út élő út. Én vagyok az út – mondta Jézus. Senki sem mehet az Atyához csak én általam, rajtam keresztül. Hozzá őszinte szívvel és teljes hittel járulhatunk. Ez a Jézus iránti szeretetünk jele. E nélkül minden hiába. Ha teljes hitem van is, szeretet nélkül semmi vagyok.
Akinek pedig Jézus Krisztus a főpapja, az vigyáz testvérére. Szeretete és gyakorlati életvitele által buzdítani fogja azt. Az tőle telhetően minden gyülekezeti alkalmat megragad. Az óvakodni fog a bűntől, mivel ismeri Istennek, nemcsak szeretetét és kegyelmét, hanem bosszúállását is.
Kiss Zoltán
