Igehely: Lk 19:28-40; Kulcsige: Lk 19:38 „És ezt kiáltották: Áldott a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban!”
Virágvasárnap a Király ünnepe. Ma Rá emlékezünk, őt ünnepeljük és üdvözöljük. Kövessük hát őt, amint jön Jerikóból és útban van Jeruzsálem felé. Tanítványok és sokan mások jönnek vele együtt. Amint Betfagéhoz és Bethániához közelednek, az Olajfák hegyénél a Mester megállítja a menetet. Eddig mindnyájan gyalog jöttek. Most az Úr elküldi két tanítványát a szemközti faluba azzal az utasítással, hogy hozzák el neki a megkötött szamarat és annak csikóját. Részletes leírást ad a küldötteknek, akik mindent pontosan úgy találtak, ahogy az Úr előre megmondta nekik. A tanítványokban nem lehetetett semmi kétség az ő Mesterük mindenhatóságát és mindentudását illetőleg. Tanítványaitól mindig feltétel nélküli engedelmességet várt. Jogosan tette ezt, és ma is jogosan várja ezt övéitől. Csodálkozhatunk azon, hogy mi módon láthatott szükséget az, akire nézve minden teremtetett? Az, hogy a küldöttek szót fogadtak, eloldották a szamarat és csikóját, amelyen még soha senki nem ült, a gazdái pedig megengedték, hogy a szükségben levő Úrhoz vezessék az állatokat, azt adja értésünkre, hogy ez a csodálatos Király akkor is áldott, amikor szükségben van és kér tőlünk, noha Ő mindenek Ura. Tanítványi előny az Úr Jézushoz közel lenni, neki engedelmeskedni, őt szeretetből, hűséggel szolgálni. Ők teríthették először felsőruhájukat a szamárcsikóra, és ők ültették a Királyt arra. Példát mutattak, hogy kell a Királyt szolgálni és ünnepelni. Mindezt örömmel tették. Talán feltehetnénk a kérdést, hogy miért nem ment az Úr a sokaság élén gyalog, Jeruzsálembe, miért kellett hozzá a szamárcsikó? A válasz az: így volt megjövendölve Zakariás próféta által. Abban az időben a ló a harc szimbóluma volt, a szamár viszont a békéé. Az áldott Király szelíd és alázatos volt. Ő a Békesség Fejedelmeként vonul be a nagyvárosba, ahol a körülötte levők Hozsánnázva köszöntik Őt, dicsérik és magasztalják Istent. Jövetele, ünneplése némelyeket és a farizeusok közül is egyeseket megbotránkoztatott, akik arra kérték Őt, utasítsa rendre tanítványait. Jézus azonban védelmébe veszi az ünneplőket és a tanítványokat. Ő az én Királyom is! Szívemben hála van Isten iránt, hogy oda is bevonulhatott, mint áldott Király. Kegyelem az, hogy ma is üdvözölhetem őt örömmel. Te társulsz-e az Őt ünneplőkhöz?
Gergely Pál
Adjunk hálát, hogy éneklésünkkel is Királyunknak hódolhatunk! – Zsolt 47:7-9
Nyisd meg a szíved Jézus előtt! – Lk 19:29-44 (Aranymondás: Zak 9:9)
A dicső Király
Igehely: Zsolt 24:1-10
Végre elérkezett ez a hét, az esztendő legjelentősebb hete! Nem csoda, hogy Nagyhétnek nevezzük, hiszen keresztyénség sem létezne, ha nem történtek volna meg azok az események, amelyekre most visszatekintünk. Amelyeket felelevenítünk - ahogyan Jézus is megeleveníttetett a végén -, és amelyekből erőt merítünk - ahogyan az első tanítványok is „vettek erőt” a Nagyhét eseményeiről tanúskodó élethez.
A napokban olvastam Nick Page A leghosszabb hét című könyvét. Az író megpróbálja órára pontosan felidézni az eseményeket, s bár lehetnek ezzel szemben kételyeink, mégis beleélhetjük magunkat a jeruzsálemi ünnep forgatagába, a Jézust követők izgalmába és az Isten által eltervezett események sodrásába. A mi mostani hetünkön, miközben Lukács evangéliumát olvassuk délelőttönként, javaslom, hogy mélyítsük ismeretünket más, a Nagyhéthez kapcsolódó alkotással is!
S ne feledjük Isten igaz igéjének ide vonatkozó részeit! Átfogó képet kaphatunk ez esti sorozatban a nagyhét főszereplőjéről: Jézus Királyról. Talán nem különlegesség így említenem Őt nekünk, akik ismerünk Mátyás meg Mihály királyokat... De nagybetűs Királyt csak egyet ismerünk: Jézust, és Őt el is ismerjük Királynak! Mai zsoltárunkból láthatjuk, hogy ha közel akarunk jutni hozzá, azt is el kell ismernünk, hogy magunktól nem vagyunk képesek, sőt sokszor hajlandók se, hogy elérkezzünk az Ő jelenlétébe. Aki be akar lépni az Ő szentélyébe, aki fel akar jutni az Ő szent hegyére, annak olyan magas a követelmény, hogy magától soha nem fogja tudni elérni. „Ártatlan kéz”, „tiszta szív”, nem hiábavalóság és hazugság - sokszor felfedezzük életünkben a… hiányukat. Most mégis azért olvasod e sorokat, mert keresed Őt! Vágysz a közelébe, kívánod erejét, vezetését, jelenlétét (6. vers). Az ilyen „hívő előtt az Úr megfejti Önmagát”. Nézd csak!
Már közeledik a dicső Király! A Hatalmas Úr, a Seregek Ura minden ellensége fölött diadalt aratott, s most megkezdi győzelmi bevonulását. Ettől fogva Jeruzsálem városa az Ő királyságának központja. Az ajtók és kapuk megszemélyesítése csak fokozza a drámai hatást, s hogy kétszer is elhangzik feléjük a felemelkedésüket sürgető felszólítás, azt jelenti nekünk, nekem is: örvendezve fogadjuk az érkező Királyt! Örvendj hát, testvér, Jézus Király visszatér!
Papp Dániel
