2018. június 28., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Közelebb van Isten, mint gondolnánk! Keressük őt!

Igehely: ApCsel 17:22-34; Kulcsige: ApCsel 17:27 „Hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs messzire egyikünktől sem.”

Az emberek nagy része látszólag ma is istenfélő, akár Pál idejében az athéniek. A gond csupán az, hogy az általuk elképzelt istent félik, mert az igaz Istent sokan ma sem ismerik. A mi feladatunk, hogy Pálhoz hasonlóan, Őt hirdessük (23). Mi az, amit Pál világosan elmond az igaz Istenről, és amiről mi sem hallgathatunk?

1. Ő az, aki teremtette a világot, a mennynek és a földnek az Ura (24).

2. Ő semmiben nem szűkölködik, nincs szüksége semmire (25).

3. Ő határoz meg mindent égen és földön (26).

4. Ő nincsen messze az Őt keresőktől, és egyikünktől sem (27).

5. Őt semmihez és senkihez nem lehet és nem is szabad hasonlítanunk (29).

6. Ő egy igazságos Isten. A tudatlanság idejét elnézi ugyan, de mindenkinek azt parancsolja, hogy térjen meg (30). Egy napon majd megítéli igazságosan a föld összes népét (31). Ilyennek ismered-e te az Istent? Ha igen, beszélj róla ma másoknak.

Balogh Gábor

DÉLUTÁN | 

Védekezés Félix helytartó előtt

Igehely: ApCsel 24:10-27

Pál apostolt halálra keresik a zsidók, mivel áldás kíséri minden nyilvános megjelenését. Az apostol védekezése jogos, mert a vád alaptalan, és nem bizonyítható. (11-13) Pál óvakodik attól, hogy állami rend és törvények ellen vétsen, és ezt bizonyítani is tudja a helytartó előtt, (11-13) ahol felkéri vádolóit, hogy álljanak elő és mondják el nyíltan azokat a dolgokat, amikkel vádolják.

Pál apostol ártatlansága világos és vitathatatlan, mert a római hatóság, illetve bíróság számára a feltámadásról szóló hitvallás, nem számít peranyagnak. Pál nyíltan kijelenti, hogy a feltámadás igaz az igazaknak, és a gonoszoknak is. A (15-16) versekben olvassuk a reménység igéjét, ezt a reménységről szóló igét hagyja hátra a mai modern világnak is az apostol, tudván azt, hogy az Atyánál elvégezett dolog a feltámadás és az azt követő ítélet. De akik Krisztusban éltek és haltak meg, kegyelem által mentesültek az ítélet alól, mert a megváltásban örök életet nyertek.

Kész vagyok-e rágalmazást vállalni, ha kell nyilvánosan is, csak azért mert hiszek a feltámadásban? Kész vagyok-e megvédeni hitem igazságát embertársaim előtt?

Mucsi Bálint János

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?