Igehely: ApCsel 2:44-47; Kulcsige: ApCsel 2:45 „Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá.”
Az első gyülekezet nem csak a lelki életéről volt ismert, hanem a fizikai, anyagi szükségletekre is odafigyelő közösség volt. Mi tudjuk-e gyakorlatba ültetni az egy szívvel, egy lélekkel, örömmel, lelkesen magatartást és nem hevesen gyakorolni a közösséget? Ma a vagyon szükség szerinti szétosztását nem gyakoroljuk, de ha lelki egységben vagyunk, könnyen észrevesszük testvérünk szükségeit, és ha közel engedjük magunkhoz, vonzó lesz életmódunk mások előtt is. Azt olvassuk az első gyülekezetről, hogy napról napra állhatatosan, egy szívvel- lélekkel voltak a templomban, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben, dicsérve az Istent. Sajnos gyülekezeteinkben már egyre ritkábbak az ilyen alkalmak, s ezért talán magunkban kellene keresnünk ennek okait. De törekedjünk megélni a bibliai gyülekezet jellemvonásait is. Az első gyülekezetre odafigyeltek a kívülállók, kedvelték őket és gyarapodott a hívők száma, még a kívülállók előtt is igazi testvéri közösségnek látszott. Erre kell mi is törekedjünk és tegyük meg a saját részünket, hogy legyen vonzó életünk és gyülekezetünk.
Tóth József
Isten nevét énekkel dicsérem
Igehely: Zsolt 69:30-37
Ez a zsoltár a szenvedésről szól, mégis meglepő fordulatot találunk benne. Dávid komor időket élt át. Az emberi rosszindulat és gonoszság sokféle formájától szenvedett. A Szentlélek ezek által előre is mutatott a Krisztus szenvedésére és diadalára.
Dávid kiöntötte szívét az Úr előtt, és azután elkezdte Őt magasztalni felszabadultan. Mi embereknek panaszkodunk, vagy kiöntjük szívünket Atyánknak? Ha jó az Úrral való kapcsolatunk, akkor tudjuk, hogy kezében vannak a számunkra megoldhatatlannak tűnő gondok, és máris magasztalhatjuk Őt! Csodálatos erő van a dicsőítésben! Az újjászületett embert nem a körülmények késztetik magasztalásra, hanem az, hogy ismeri az Urat, aki minden helyzetből jót hoz ki, még ha a jelenlegi próba egyáltalán nincs is ínyére.
A Szentlélek munkálja bennünk, hogy Jézus nevét dicsőíteni tudjuk örömben és nehéz időkben egyaránt! Ez az egyetlen név, amely méltó teljes imádatunkra, hódolatunkra, csodálatunkra, dicsőítésünkre. Borulj ma térdre, és dicsérd Jézust! Át fogod élni csodás jelenlétét!
Bányai István
