2024. június 26., szerda

DÉLELŐTT | 
A végtelen szeretet

Igehely: 1Kor 13:8–13; Kulcsige: 1Kor 13:8 „A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni.”

Pál apostol a mennyeire utalva ezt írta: „eljön a tökéletes” (10.v.). A korinthusi gyülekezet számára oly fontos prófétálás és nyelveken szólás is „meg fog szűnni” (8.v.), amikor eljön a mennyei közösség Istennel. Sok más egyéb mellett, mint pl. Bibliaolvasás, úgy ezekre sem lesz szükség a mennyben. Az ideiglenest, a töredékest, részlegest felváltja a teljes, a tökéletes. Milyen nagy öröm lesz saját szemünkkel látni mennyei Atyánkat, fülünkkel hallani Megváltó Úr Jézusunk szavait! Teljes lesz az istenismeretünk is, mint soha azelőtt (12.v.).

Lesz viszont, ami megmarad az örökkévalóságban is. A 13. versben említett hit és remény a mennybe lépve a „látásba torkollik”. A szeretet viszont „soha el nem múlik” (8.a.), ezért ez a legnagyobb. Az elkárhozott állapotban gyötrődőkkel ellentétben a hívőknek Isten örök szeretetében lesz részük. A szeretet átjárja az egész mennyei világot, tehát betölt minket, megmarad.

Krisztusban Isten az ő végtelen szeretetét már most nekünk ajándékozta. Hogyan tudok elmélyedni abban? Miért van olyan nagy szükségem a hitre és a reményre a földi életem során?

János Levente

DÉLUTÁN | 

Útmutató világosság

Igehely: Mt 5:14–16; Kulcsige: Mt 5:16 „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.”

Az Úr Jézus önmagáról tett kijelentését: „Én vagyok a világ világossága…” (Jn 8:12), könnyen elfogadjuk, de mennyire meghökkentő, amikor övéihez szólva ezt mondta: „Ti vagytok a világ világossága” (14a.). Ehhez két alapfeltételnek kell teljesülnie: az egyik a hit Jézusban, a másik az ő követése. Őáltala lehetünk mi is útmutató világosságul másoknak.

A Krisztushit és az ő követése nem rejthető el, de nem is egy magamutogató élet (14b.), amelynek új formái által egyesek nevetség tárgyává teszik magukat. Azonban az Úr Jézust követő életvitelünk közkinccsé válhat. Istentől kapott tanítások alapján élünk, azokat bátran kell képviseljük mindenki előtt. Ez az útmutató világosság!

A hívő életünk céltudatos, de nem sikerhajhász, munkamániás élet (15.v.). Az Úr Jézus nem kérte az Atyától, hogy az őbenne hívőket azonnal ragadja ki ebből a világból, és vigye fel a mennybe. Nem! A mi Teremtő Istenünk világa ideiglenes lakhelyünk, ahol jót cselekedve és az evangéliumot hirdetve töltjük be küldetésünket. Világíts az életeddel, hogy mások is megtalálják a mennyei Atyához vezető utat!

János Levente

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 1 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Krón 23:1, 29:26–30; Kulcsige: 1Krón 29:28 „És meghalt késő vénségében, betelve az élettel, gazdagsággal és dicsőséggel. Utána fia, Salamon lett a király.”

Dávid megtapasztalta, milyen jó az Úrban bízni. Személyes kapcsolata az Úrral áldássá lett, ez lett erőssége, győztessé és gazdaggá tette. Amikor nem figyelt a vezetésre, és letért az igaz ösvényről, el kellett szenvednie bűnei következményeit. De megalázkodott, és bűnbánatot tartott, ezért Isten nem vetette el őt. Megáldotta gazdagsággal is, sőt az egész Izráel naggyá és áldottá lett. Ezt az Isten dicsőségére akarta fordítani, amikor házat szeretett volna építeni neki. Bár nem Dávidot választotta az Úr, hogy a templomot felépítse, mindenben elősegítette annak építését. Az 1Krón 28.