2018. augusztus 30., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Mi a fontosabb: a törvény megtartása, vagy a helyreállás?

Igehely: Jn 5:1-18; Kulcsige: Jn 5:16 „Azért üldözték a zsidók Jézust, mert szombaton tette ezt.”

A mai igében Jézus egy nagyon fontos kijelentést tesz: „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.” Ez a következőt jelenti ma neked: teljesen mindegy, hogy mennyit ülsz az imaházban és az sem számít, ha hónapok óta nem voltál ott. Egyik nem ment fel, a másik nem ítél el. Ugyanis az ítélet és a felmentés más alapján történik! Jézus számára más a mérce, mint a mi számunkra. Ő ezt mondja: ott vagyok, ahol az Atya van. Azt teszem, amit az Atya cselekszik. Később Jézus ezt mondja: „önmagamtól nem tehetek semmit:” (Jn 5:31). Te elmondhatod ugyanezt magadról? Ott vagyok, ahova a Mennyei Atyám küldött! Az teszem, amit az én Atyám cselekszik! Én magamtól nem teszek semmit! Súlyos szavak ezek. Magam is beleremegek, miközben írom. Nem mondhatom el, hogy mindez rám tökéletesen jellemző, de nagyon szeretném. Olvasva az igét új vágy támad bennem, hogy Isten Lelke töltsön be. Hozza közel Atyám szerető szívét, hogy ez töltsön be mindent az életemben. Pál erről így ír: „Mert nekem az élet Krisztus” (Fil 1:21): Miközben Jézus erről beszélt, sokan megbotránkoztak és üldözni kezdték. Te mit teszel most?

Pethő Albert

DÉLUTÁN | 

Minden ígéret benne lett teljessé

Igehely: 2Kor 1:15-22

Talán ismerős a következő éneknek a szövege: Az élet néha bonyolult, nem is mindig értem én. Lehet, hogy a dallamot nem ismerjük, de a szöveg ismerős. Pál is ilyen helyzetben van. A fejezet elején beszél az Ázsiában átélt nagy nyomorúságról. Lemondtak a saját életükről. Majd beszél arról, hogy szeretett volna elmenni Korintusba, de ez az út nem jött létre. Vajon Isten is ilyen? Kérdezik a korintusi hívők? Ígér, de nem tudja megtartani? Vannak tervei, de nem tudja véghezvinni? Milyen Isten? Valóban övé minden hatalom? Megbízhatunk Istenben? Ezek a kérdések a szív mélyéről szakadnak fel egy koporsó mellett állva, kórházi ágynál, betegen született gyermeknél. Pál nem tud mindent megmagyarázni. Amit tud, az a következő: Isten minden ígérete Jézus Krisztusban beteljesedett. Egy erdei úton mehetünk középen, a kijárt nyomon. Minél inkább eltávolodunk ettől a nyomtól, annál nehezebb lesz az utunk. Isten ígéretei Krisztusban a mieink. Minél távolabb kerülök Krisztustól, annál távolabb vagyok az ígéretektől és annál nehezebb az utam. Pál bizonyságot tesz arról, hogy Jézus Krisztusban Isten megerősít, felken és a Lélek zálogát adja.

Pethő Albert

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?