2018. augusztus 20., hétfő

DÉLELŐTT | 
Izsák segítségül hívja az Úr nevét

Igehely: 1Móz 26:20-31; Kulcsige: 1Móz 26:25 „Ezért Izsák épített ott egy oltárt, és segítségül hívta az Úr nevét. Majd felverte ott a sátrát, szolgái pedig kutat ástak ott.”

Isten megáldja Izsákot a filiszteusok földjén, és meggazdagszik. Ennek ellenére tudja, hogy nem ez az a hely, ahol neki lennie kell. Nem biztos, hogy Isten ott akar látni téged, ahol a legtöbb anyagi haszonra tudsz szert tenni. Izsáknak Isten áldásai mellett Istenre is szüksége volt. Otthagyja a filiszteusok földjét, s eljut Beérsebába. Itt megjelenik neki az Úr, Izsák pedig oltárt épít. Eddig részese volt az Úr áldásának, de most az Úrral találkozik. Sok ember megelégszik az áldásokkal, és nincs szüksége az áldásokat adó Úrra.

Izsák segítségül hívja az Úr nevét akkor, amikor jól megy sora, mikor mindene megvan, gazdag. Te mikor hívod segítségül az Úr nevét? Mikor van szükséged rá: bajban, szükségben, csődben, betegségben, gyászban? Legtöbb embernek csak ilyenkor jut eszébe az Isten. A hívő ember belátja, hogy Isten nélkül üres marad az élete. Nem tudják még az áldások sem betölteni, az áldások ajándékozójára, Istenre van szüksége. Segítségül hívja az Úr nevét, mert Isten segítsége nélkül nem tud létezni, nem tud semmit megvalósítani, nem tud emberként élni.

Dimény Miklós

DÉLUTÁN | 

Örökké tökéletes

Igehely: Zsid 10:11-18

A bűn zsoldja a halál (Róm 6:23). Vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat (Zsid 9:22). Az Ószövetségben az áldozatok, amelyeket a papok bemutattak, nem tudták megoldani a bűn kérdését. Újabb bűnök, újabb áldozatok körforgása volt.

Jézus Krisztus egyetlen áldozattal áldozott a bűnökért. Ő volt az áldozó (a pap), és az áldozat is. Nem egy áldozatot mutatott be, hanem az Áldozatot. Ezért nincs szükség más áldozatra. Jézus tökéletesen elszenvedte Isten jogerős ítéletét a bűnös emberrel szemben. A megváltás művét befejezte, és ült az Istennek jobbjára. Ehhez nem lehet (és nem szabad) semmit hozzátenni. Egyetlen áldozata elégséges a bűnök eltörlésére. Sem jócselekedeteink, sem különböző szertartások, vagy úgynevezett zarándoklatok nem helyettesíthetik Jézus áldozatát.

Míg a törvény kívülről próbálta megváltoztatni az embert, addig a Szent Szellem a szívünkbe írja Isten törvényét (16. v). Alkalmassá tesz az Isten szerinti életre, mert az Ő áldozata örökre tökéletessé tette a megszentelteket.

Meg vannak-e bocsátva bűneid? Szent életet élsz? Törekszel tökéletes életre?

Dimény Miklós

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?