2017. november 11., szombat

DÉLELŐTT | 
Be vagy írva?

Igehely: Jel 20:11-15; Kulcsige: Jel 20:15 „Ha valaki nem volt beírva az élet könyvébe, az a tűz tavába vettetett.”

Képzelj el egy olyan élethelyzetet, amikor valaki súlyos betegségben fekszik a kórházban, és májátültetésre vár. A szalonban legalább még négyen vannak ilyen helyzetben. Donorra várnak. De mikor érkezik? Minden perc késés az életükbe kerülhet ezeknek a betegeknek. Az egyik nap bejön az orvos, és azt mondja, hogy csak négy donorszervet kaptak (ami egyébként nem nagyon lehetséges a mindennapi életben). Elővesz egy listát és elkezdi felolvasni azoknak a neveit, akik készülődhetnek az életmentő műtétre. Ahogy olvassa a neveket, végül csak egy marad, akinek a neve nem hangzik el. Az ötödik, aki nem kaphat szervet. Hogyan éreznéd magad hasonló helyzetben annak a személynek helyében?

Amikor Isten fog megítélni minket, akkor is egy könyv nyittatik meg, egy lista, az életnek könyve. Csak az kerülhet Isten jelenlététől az örök üdvösségre, akinek neve be van írva ebbe a könyvbe. Aki a földi életében Krisztussal élt! A te neved be van írva az élet könyvébe?

Ki fog majd Isten ítélő színe elé kerülni? Mi lesz azokkal, akik nem találtatnak beírva az életnek könyvébe?

János Csaba

DÉLUTÁN | 

El nem múló reménység

Igehely: Zsolt 71:14-24

Életkorunktól függően mindig vannak aktuális vágyaink. Ahogyan múlnak az évek, ezek a vágyak, célok is változnak. A zsoltár egy soha el nem múló reménységről beszél. A zsoltár írója tejes szívéből reméli, hogy kapcsolata az Úrral mindig megmarad. Kitűnik ezekből az igékből, hogy egy gazdag hívő élettapasztalat eredményeként született meg ez a szép zsoltár, amely az idősödő hívő emberek élő, reményteljes gondolatait foglalja össze. Megragadó az, ahogyan a szerző szíve tele van az Úrral való sokéves kapcsolat tapasztalataival. Ezekre az átélésekre jó visszagondolni, és a magányban is erőt meríteni ezekből.

Imádkozzunk most azért (bármilyen életkorban vagyunk is jelenleg), hogy éljük életünket olyan bölcsen és tartalmasan, hogy jó legyen majd visszaemlékezni életünknek minden egyes szakaszára!

Nagy Kasza Zoltán

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?