2017. július 3., hétfő

DÉLELŐTT | 
Ne hagyd el jótevőd!

Kulcsige: Jón 2:9 „Akik hitvány bálványokhoz ragaszkodnak, azok elhagyják jótevőjüket.”

Válassz! Mindenkinek meg kell hoznia saját döntését: kész-e Krisztust szolgálni, vagy hagyja továbbmenni. Mindazt bálványnak kell nevezni, amire kész vagy Jézust lecserélni. A bálványokra (emberek, tárgyak, vágyak) áldozni kell. Ezeket válasszuk, vagy Krisztust, aki kész volt magát feláldozni és van hatalma a sátánnal szemben megoltalmazni?
Mennyi erőt, időt, pénzt fektetünk bele álmainkba és milyen keveset Urunk szolgálatába! Amikor semmiben nem vagyunk akadályoztatva könnyen válunk a kívánságok szolgájává. De vajon azért nyertünk irgalmat, hogy megvalósítsuk álmainkat? Hányszor kérdeztük meg: mit tervezett velünk, amiért megmentette életünk? Minden utálatos előtte, ami elválaszt tőle! Ő nyilvánvalóvá tette szíve szándékát, amikor érettünk keresztre adta egyszülött Fiát. Most nekünk kell döntenünk: készek vagyunk-e osztatlan szívvel neki szolgálni, vagy az engedetlenséget válasszuk, és hűtlenségünk következményét vállaljuk? A döntést neked kell meghoznod: bálványodat vagy Megmentődet választod!

Bocskor Viktor

DÉLUTÁN | 

Beszélj Isten hűségéről!

Zsolt 40:7-11

Urunk tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Szövetsége és hűsége megmarad nemzedékről nemzedékre. Mi viszont változunk, felejtünk, torzulunk. Szívünk kihűl, lelkesedésünk megkopik. Hamar elfelejtjük a tegnapi szabadulást, gyógyulást, vagy éppen a múltba ragadva próbálunk a tegnapi mannából jóllakni. Szeretnénk figyelmet kérni újra Istentől, de Baál papjaihoz hasonlóan, oltárunkra, áldozatunkra, nem jön a mennyből tűz. Az ébredés tüzét nem tudjuk megvásárolni böjtjeinkkel és áldozatainkkal. Dávid király észrevette ezt, ezért a nyomorúság idején bizalommal az Úr jelenlétébe húzódott és várt. Hitte, hogy Isten cselekedni fog, és nem neki kell erre őt rávennie. Bízott Isten hűségében, hiszen szabadítására ő ígéretet tett a múltban. Isten szabadítása nem hűségünkre adott válasza, hanem az ő hűségének gyümölcse. Amikor ezt megértjük, bizonyságtételünk főszereplője többé már nem mi leszünk. Isten szentjei nem a mi lelki nagyságunkat, élményeinket fogják csodálni, hanem a szabadító Istent. Igazságát, hűségét, szabadítását és szeretetét átélve egy módon válaszolhatunk helyesen: „Itt vagyok, Uram, hogy akaratodat megtegyem.”

Nagy Kasza Dániel

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 35:1–15; Kulcsige: 1Móz 35:15 „Jákób Bételnek nevezte el azt a helyet, ahol Isten beszélt vele.”

Jákób az Úrral való találkozásra készült Bételben. Isten újra szólni akart hozzá ott, ahol menekülése idején megjelent neki. Meg akarta mutatni akaratát, közösséget akart vállalni vele és megújítani szövetségét. Jákób átérezte ennek a jelentőségét, és egész háza népétől az idegen istenek összegyűjtését, tisztálkodást és ruhacserét kért. A bálványszobrokat elásta.